Eleonora minden képen azon kezde lenni. hogy meg változtassa szándékát. de látván. hogy semmit sem nyerhetne, fel fogadá néki, hogy meg tartaná titkát, mint hogy a nyolcz napbol, tsak kettö volt még hátra. el végezék magokban, hogy más nap estve lenne az el szaladás.
Eleonora mindeneket tudtára adván, az attya fiának, ez az apátza pedig mindeneket meg igére éléonorának. hogy ugy el rejtené elvirt. hogy senki semmit nem fogna rolla tudni.
Mindenek el lévén rendelve. más nap estve. a midön mindenek alunnának, Elvir, éléonorával együt egy titkos gráditson a kertben lemene., amelynek egy kis ajtaja igen félre valo helyre nyilék. ót elvir egy székben üle, és el butsuzék eleonoratol, a kinek is a háznál kelleték maradni. és ugy tétetni, mint ha semmit nem tudna adologban.
Ezt a szép személyt. egy székben, két ember a klastromba vivék. minden szerencsétlenség nélkül. éléonora pedig viszá menvén a házhoz, a kert ajtaját nyitva hagyá. és az elvir házában valo ablakra egy lepedöt köte, mint ha azon ereszkedet volna le. és a maga házában menvén, várta az orát. a melyben elvir fel szokot kelni. hogy akor tudtára adgya mindennek el szökésit.
A szegény Elvir. mihent a klastromba volt. mindgyárt egy levelet ira. a fö presensnek. és az apátza magára vállalá. hogy olyan alkalmatoságal adattya meg a levelet.. hogy a titok ki nem nyilatkozodik.
Azomba pedig dom baltazár. és dom sebástien. nem voltanak nyugodalomban., dom baltazár.a dona Elvirel valo beszélgetése után. akit igen meg szerette. a fö presidenshez ment., és kérte. hogy minden halogatás nélkül a király parancsolattyát vigye végben, és tegyen. napot a lakadalomra, ezt néki mind meg igérék. és azután. tsak azon volt hogy mi képpen kereshesse kedveket az Elvir attya fiainak. akik is hizelkedö baráttságal kezdének hozája lenni.
Hogy pediglen meg mutassa hozájok valo jó akarattyát, nagy örömel meg köszöné dom antoniusnak, hogy meg akarná ötet vendégelni. a vendégségnek pedig más nap kelletet meg lenni. valamely joszágában lisbonátol két mély földnire. dom sebastien pedig végire
(III. Mulattságos napok: 116)