háza ajtait hallotta meg nyittani, mint hogy azö nyughatatlansági nem engedték hogy az álomnak adgya magát, azért mindgyárt fel költ, és arra ment. a. honnét azörgést hallotta, egy szers mind az annyát, dona catherinát látta a hazában bé menni. fáklyákal, és egy nehány attyafiaival.
Fiam mondá néki dona Catharina, akezit nyujtván néki. a király tudgya ártatlanságodot., és szabaddá tészen, jövel utannám. másut többet mondok néked. dom sebástien semmit sem monda, hanem engedelmeskedék. de igen nagy keserüségben volt. az anyával, a hintoban üle, észre vévén pedig, hogy olyan utra vinnék, a mely a városbol ki vinné, kérdé, aszonyom hová visz engemet.? nem leheté meg tudnom, hogy dona Elvir. hol vagyon, és dom pedre. miért nintsen veled, tudgyáké hová megyünk, vagy ót talállyuké a hová megyünk. dom sebastien, sokat akarsz. egy szers mind meg tudni, meg nem felelhetek néked addig. valamég dom lajosnak házánál nem leszünk. a hová most viszlek tégedet. most pedig elégedgyél meg azal, hogy Elvir lisbonában vagyon. és hogy egyedül. néki köszönnyed életedet. igen nagy okok. a melyeket tsak hamar meg tudod, kénszeritnek arra, hogy lisbonábol ki meny, és oda viszá ne meny, hanem tsak bizonyos idö mulva, most többet ennél nem mondhatok. hanem légy tsendeségben. és ne háborittsad. örömemet. amelyet érzek, a veszedelemböl valo meg szabadulásodért.
Ezek a beszédek igen nagy nyughatatlanságba veték dom sebastient. minden képen azon volt, hogy még többet vehesen ki, de az annya tellyeségel nem akara többet mondani. elsöben jó helyre akará vinni. és azután meg mondani. hogy miben vagyon dolga. mint hogy a dom lajos háza tsak egy mély földnire. volt a várostol., tsak addig.valasztotta volt ezt., a még a fia rendelést tenne dolgairol. annál a háznál pedig tsak négy napig engedték hogy maradgyon. azt is hogy lisbonában ne mennyen. és négy nap mulva, a távul lévö joszágában menne.
Mint hogy a hinto erösen ment., azért tsak hamar is adom lajos házához érkezének. a ki is mindeneket el készitvén. várta öket sok vendégivel. akik is mind attyafiai, vagy jó akaroi valának dom sebástiennek. hogy oda érkezenek, alkalmas idö telék abban a még egy mást köszönték. egy másnak örömöket meg mutaták. és üdvezlék szerentsés
(III. Mulattságos napok: 124)