meg szabadulásárol. dom lajos. aki tiszteletes öreg ember volt. és aki nevelte volt fel. dom sebastient. különös házban vivé ötet dona Catherinával. és minek utánna meg ölelte volna ötet. dom sebastien mondá néki. mind eddig oly jól viselted magad elött, familiádnak ditsöségit. reménlem hogy az ellen soha semmit nem tselekeszel. abetsületért valo tselekedeted. tsak nem el veszteté veled életedet. egy bátor tselekedetnek, meg kel. azt néked tartani, valo hogy nagy sebet ejtek sziveden. de a mentöl nehezeb. annál nagyob batorságal kell venned. Elvir már nem a tiéd, a te életednek árráért, hitét másnak adta, ö minden nyugodalmát, boldogságát. életedért adta, egy szoval. más képpen meg nem szabadithatot. hanem dom baltazárhoz kelletet menni. immár azö felesége.

Azt nem mondom. néked, hogy el kell oltani a reménség nélkül valo tüzet, hogy a szeretet akár mely helyes és igasságos legyen is. de vétkes lészen. hogy ha annak határt nem vetnek, eszerént beszélnek rend szerént, az én idöm béli emberek az olyan iffiaknak mint magad, de én más utat követek, és leg nagyob haláadatlannak tartanálak, ha Elvirt nem szeretnéd, holot mit tselekedet éretted. szeressed, de okos, tiszteletes és háláado szeretettel., szeressed. dom sebastien, és tarsd meg azt az életet, a melyet ö oly drágán fizette meg.

Dom sebastien alig halhatá ezeket az utolso szokot,. hogy el haloványodék, és fél holtán esék a dom lajos karjára., azután le fekteték, és más nap késön tére magához. azután olyan szánakodo és keserves szokot monda. hogy a kik mellette voltanak. sirtanak,

Dona Catharina. mellette ült, és sok szép kegyes beszédivel vigasztalta, mind azok a kik körülötte voltanak ki egyel. ki másal kivánta volna vigasztalni. de a neki még nehezeb volt. azért mindeneket kére, hogy hagynák. egyedül, tsak egyedül egy meg hit alvaré nevü szolgájat hagyá maga mellet. a kiben egész hitele volt.

A midön egyedül marada. mondá. alvaré én fel tettem azt magamban hogy meg halyak, de azt akarom, hogy a kegyetlen Elvir bizonysága légyen halálomnak. én viszá akarok menni lisbonában. ha valoságos hüségel vagy hozám. keres nékem modot abban. alvaré. ezen igen meg ijede. és mindent meg monda néki valamit az okoság az elméjire ada, hogy szándékáról el fordithassa. de dom sebastien fel ülvén nagy

(III. Mulattságos napok: 125)


Előző oldal | Következő oldal