tsinálta, mondá victoria., valamiben vét meg büntetiké. igen is meg. mondá honoria. és egy nehány nap mulva juliusnak. arra szabadsága lészen.
Héttfö.
A honoria törvénye szerént. tizen egy ora felé. az egész társaság az ebédlö palotára gyülekezék. és a még ebédhez le ülének. ki ki elé beszéllé, hogy miképpen töltötte volna el az idöt. a ferfiak elé beszéllék vadászattyokot honoriánok, a kis aszonyok pedig ki ki a maga mátkájának meg mondá hogy miben foglalatoskodot, mi ma eleget varottunk, olvastunk. mondá a jó kedvü hilária. de nevettünk is. mert az ablakrol láttuk. hogy julius leg utollyára ment ki vadaszni. és leg elöbször jött haza. azért semmit nem is hozot. talám félt a büntetéstöl ha a tizen egy orát el mulattya. julius kedvesen halgatván ahilaria tréfáit. kezdé magát mentégetni. de félben kelleték hagyni, mivel asztalhoz ülének
Három orakor pedig a hilária törvénye szerént az egész társaság a kertbe gyülekezék. és a szöllö lugosok alá. a pásintra szönyegeket teritének. és elegyesen kerekben le ülének. és hilária mondá, nem tsak a nagy országos dolgokra, de még a mulattságra is kel törvényt szabnom. mint hogy már törvény tsinálonak tettenek, atörvény pedig abbol áll, hogy a ki ajátékot el veszti, annak zálogot kell adni; és addig ki nem adgyák az zálogat. a még azt egy szép historiával. ki nem válttya. erre a férfiak reá állának, de a kis aszonyok egy kevesé vonogatni kezdék magokat. de azok is reá állának..
A játékot el kezdvén. ugy esék. hogy leg elöbször octavius veszté el, a zálogot pedig a mátkájának. Constántiának kelleték adni: ennek mindenik örüle hogy ö vesztette volna el, tsak az egy Constantia mint egy szánta egy kevesé octaviust, octavius pedig azt semminek tartván. minden halogatás nélkül igy kezdé. el.
(III. Mulattságos napok: 13)