tsinálta, mondá victoria., valamiben vé. meg büntetiké. igen is meg. mondá honoria. és egy nehány nap mulva juliusnak. arra szabadsága lé.zen.
Hé.tfö.
A honoria törvé.ye szeré.t. tizen egy ora felé. az egé.z társaság az ebé.lö palotára gyülekezé.. és a mé. ebé.hez le ülé.ek. ki ki elé.beszé.lé. hogy miké.pen töltötte volna el az idöt. a ferfiak elé.beszé.lé. vadászattyokot honoriánok, a kis aszonyok pedig ki ki a maga mátkájának meg mondá hogy miben foglalatoskodot, mi ma eleget varottunk, olvastunk. mondá a jó kedvü hilária. de nevettünk is. mert az ablakrol láttuk. hogy julius leg utollyára ment ki vadaszni. és leg elöbször jött haza. azé.t semmit nem is hozot. talám fé.t a bünteté.töl ha a tizen egy orát el mulattya. julius kedvesen halgatván ahilaria tré.áit. kezdé.magát menté.etni. de fé.ben kelleté. hagyni, mivel asztalhoz ülé.ek
Három orakor pedig a hilária törvé.ye szeré.t az egé.z társaság a kertbe gyülekezé.. és a szöllö lugosok alá. a pásintra szönyegeket terité.ek. és elegyesen kerekben le ülé.ek. és hilária mondá, nem tsak a nagy országos dolgokra, de mé. a mulattságra is kel törvé.yt szabnom. mint hogy már törvé.y tsinálonak tettenek, atörvé.y pedig abbol áll, hogy a ki ajáté.ot el veszti, annak zálogot kell adni; és addig ki nem adgyák az zálogat. a mé. azt egy szé. historiával. ki nem válttya. erre a fé.fiak reá állának, de a kis aszonyok egy kevesé.vonogatni kezdé. magokat. de azok is reá állának..
A játé.ot el kezdvé.. ugy esé.. hogy leg elöbször octavius veszté.el, a zálogot pedig a mátkájának. Constántiának kelleté. adni: ennek mindenik örüle hogy ö vesztette volna el, tsak az egy Constantia mint egy szánta egy kevesé.octaviust, octavius pedig azt semminek tartván. minden halogatás né.kül igy kezdé. el.
(III. Mulattságos napok: 13)