nekem olyat nemondgy a mi meg sérthetné köteleségemet., mivel azon kivül is már az ellen vétettem. azal. hogy elömbe botsátottalak.
Nem álváréhoz. mutatod ezt a kegyelmeségedet mondá dom sebástien. hanem olyanhoz aki leg szerencsétleneb avilágon. és azki ezt a kegyelmeségedet tsak arra fordittya. hogy meg halyon szemeid elött.
Oh’ hol vagyok. kérdé elvir. tekintvén reája. oh Istenem kit látok, oh’ tsalárd eleonora. és vak merö dom sebastien. akor el taszitván magátol. és fel akarván kelni helyéböl, mondá. dom sebástien. mint hogy azt végben vittem. hogy fel áldoztam nyugodalmamot te éretted, hiddel. véghez viszem azt is, hogy az életemet inkáb el vesztem. tsak meg tarthassam ditsöségemet, te engemet gyalász. el vesztesz, más féle hálá adásnak jelit vártam volna tölled, kegyetlen. felelé dom sebastien. meg tartoztatván helyeben. és aki ezekre ígen fel indult volt. mitsoda hálá adásal lehetek, meg gátoltad halálomot. azért hogy magad öly meg engemet. ha az ellenségim öltenek volna meg, azal meg nem elégedhettél volna, hanem ugy elégszel meg, ha kezed által halok meg, háláadatlan. miert nem engedted hogy fejemet fegyék. legaláb abban a gondolatban lettem volna halálomkor hogy hü vagy hozám. holot tsak azért hagytad meg életemet. hogy a más birtokában láthassalak. én azt az életet a melyet meg tartottál szerencsére vetem. azért hogy egy szem pillantásig láthassalak. és panaszolkodhasam szerencsétlenségemen. te pedig engemet gyülölségel tekintesz. és a nagy pirongatásal vagy hozám. én tégedet, mondod. gyalázlak. és bestelenittelek. Éj aszonyom. fel emelvén tüzes szemeit. meg kel néked mutatnom hálá adásomot. mint hogy annak jelit kivánod. viszá adom néked azt az életet. a melyet meg szabaditottál. és azt annak szerencséjére áldozom., akit nálamnál nagyobra betsültél
Ezeket el végezvén. a dákosát ki huza. és akezét fel emelé. hogy magában verje. és azt véghez is vitte volna. ha a keserves Elvir hirtelen rea nem ugrot volna. és ha, eleonora segittségével ki nem fatsarta volna kezéböl a dákost. a szeretet és az ijedség erött adot volt neki.
(III. Mulattságos napok: 131)