szükségeseb volt, mint sem az én jelen létem. ezek a boszontó szok igen meg sérték a vicé királynét. de azt el titkolá és a férje a kezit nyujtván néki bé vivé a maga házaban
ót tsak magok lévén. elvir nem tartozkodhatá továb magát nagy sirásra fokada. el keseredvén azon hogy a férje mint fogadta. esziben jutának, az el mult szomorusági. és hogy még mit várhat. azért folyni hagyá könyveit. végtire mondá. hogy hagytál volt el uram engemet. miképpen fogadtál. meg érdemlettemé ezeket, és ezeket fogadtad volté nekem, nem azért jöttem ide hogy valamit a szemedre hánnyak. hanem azért jöttem, hogy eszedbe juttassam hogy engemet szerettél. hogy betsületedet. meg érdemlem. és hogy elödben adgyam azt, hogy betsületedben jár, hogy egy olyan kevés esztendöjü aszszony mint én vagyok, ne legyen ollyan sokára el válva olyan férjétöl mint magad vagy.
Meg vallom aszonyom. felelé néki dom baltazár, hogy tsudalkozhatom az illyen szorgalmatoságodon. vagy igen meg változtál, vagy igen jol tudod magadot el titkolni, de én azt nem keresem hogy mi vagyon szivedben, te se visgállyad az enyimet, sokal jobban tselekedted volna ha az országban maradtál volna, mivel a volt azén akaratom: de onnét ki jöttél parancsolatom ellen, és hogy azt véghez vihessed, szükséges. volt. hogy azokot meg csallyad. akikre biztalak volt,. az illyen tselekedet. nem olyan ditséretes amint gondolod. és helyes gyanakodásra indithatna engemet,
Mind azon által hogy azt el kerüllyed. légy itt engedelmeseb nékem, hogy ha haborgás nélkül akarsz élni azokal. atiszteletekel., a melyeket itt igéred magadnak. ezekre. a szokra ki mene a házbol. még reá sem tekinte. se feleletit meg nem várá.
Semmi nem boszszonthattya ugy egy olyan aszonyt aki mindent fel áldoz köteleségének, és a kinek a jó erkölcs igazgattya minden tselekedetit., mint ha láttya. hogy azokot ugyan a tarttya vétkeseknek. akiért azokot tselekeszi. a szerencsétlen Elvir érzé abban az orában hogy nagy szüksége volna egész bátorságára hogy meg gyözhesse boszonkodását, és hogy ne fordittsa ollyanra gondolatit. aki jobban meg érdemlené. az ö hüségit, mint sem az ö hitit meg szegö férje. de kivetvén az elméjiböl minden boszszonkodásra valo gondolatokot., el tekellé magában hogy minden igyekezetit arra fordittsa. hogy a férjit magához viszá térittse. hogy magát szeretesse, és magais szeresse ha lehet. és hogy ezeket el kezdgye., üsmerettséget akara tenni az indiai fejdelem aszonyal.,
(III. Mulattságos napok: 143)