Mit art a tenéked. ha beliza láttya leveleidet tsak a vicé király olvassa el. soha belizárol emlékezetet ne tégy, semmirol egyébröl ne panaszolkodgyál. tsak rollam. és az én durva tselekedetimröl. de söt még. kérjed, hogy vegyenek el engemet mellölled. és annál inkáb itt hagynak. és inkáb meg mutathatom hozád valo hüségemet. ha a leveledet el vettem volna a beliza hire nélkül. mindgyárt azt gondolta volna hogy kedvedet akarom keresni. engemet meg büntetet. és el üzöt volna mellölled, de igy hitelt nyertem magamnak elötte, és nagyob dolgokban is szolgálhatok neked.
thamár ha még továb beszélt volna is, de elvir félben nem hagyatta volna. véle, mint hogy nem várhatta ezt a vigasztalást, azért anyira el tsudálkozék rajta, hogy sokáig. kelleték. halgatni. szemlélni is kezdé a rab leányt, hogy ha nem láthatnaé valamit olyat az ö szemeiben ha az a külsö jóság. nem fedezneé el valamely árulást. de mint hogy a rab leány mind iffiu, mind rendes ábrázatu volt. és hogy vidám orczával beszéllet néki. nem ugy mint rend szerént. azért nem annyira kételkedek benne.
Mind azon által mondá néki. talám probalni akarsz engemet, olyan nehezen hihetem el. hogy belizának. egy kedves szolgáloja. valamely reszt vegyen az én szomoruságimban, valamely nehezen hihetem el a mit mondasz., valo hogy semmit olyat nem látok benned. a miért gyanakodhatnám, de a mitsoda állapotban vagy. beliza mellet, ameg nem egyezik beszédidel. és nem tsuda. ha abban kételkedem. de akar mely szándékban légy. az én szándékom nem a hogy beszéllyek rolla levelemben. azért oda adom néked levelemet. akár hová vid azután nem bánom, tsak a férjem kezihez jusson.
Aszonyom, felelé erre thamár. én azt jol tudtam hogy illyen hihetetlenségel lész hozám. én nekem vagyon abban modom. hogy azt el hagyassam veled. és tsak akor hidgy beszédimnek, a midön meg látod. hogy azt tselekeszem, a mit mondok, de mindenek felet irj a mint mondottam., erre fel kele mellölle. és le feküvék, a szép vicé királyné. pedig a háláadásban tölté el egy részit az éttzákanak., hogy nyomoruságában. az a segittsége lett néki. és azon is gondolkodék. hogy mit irjon hit nélkül valo férjének.
A midön fel ebrede. thamár mindent vive néki. a mi kivántatot hogy irhasson. és mondá. irj addig a még tsak magunk vagyunk.
(III. Mulattságos napok: 147)