sem az ö nagy szépségiért. volt ugyan azon tartományban. egy spanyol iffiu ur, marquio dom fernándnak hitták. ehusz esztendös lévén. szép termetü. okos. jo erkölcsü, es nagy bátorságu volt, nem is volt nálánál gazdagabb a tartományban. ez igen szerette a szép éléonorát, eleonorais hasonlo szeretettel volt hozája. annál inkáb, hogy az ö attya valesco, jová hagyván egy máshoz valo szereteteket. tsak azt várta. hogy az akori zene bona. a melyet az anglusok inditottak vala a szélyeken le tsendesedgyék. és esze adhasa öket, mint hogy pedig dom fernand, a dom válesco táborán volt. erre valo nézve kételen is volt távul lenni éléonorátol. éléonora pedig az alat ki szokot volt menni némelykor az attya házához hogy magát mulassa, és hogy nagyob szabadságal gondolkodhassék a dom fernándal valo házaságárol, ugy történt, hogy a mely orában szokot volt rend szerént beszélgetni beátrixal, egyik a leányi közül valoval. akiben leg több bizodalma volt. ugyan orában verték fel a házát az anglusok. éléonora le heveredet volt egy kerevetre., halgatta beátrixot hogy mit beszélt. a ki is vig, és tréfás természetü lévén. olyan szerelmes szokot mondot néki., mint a mitsodásokot gondolta hogy fog mondani dom fernand. eleonorának. midön viszá fog térni, az illyen beszelgetés éléonorának szivét meg hatván, és mint egy meg vigasztalván. ugy tettzet mint ha az ábrázattyán is ujjab szépséget lehete látni., illyen kedves beszélgetést ugy tettzik hogy nem kelletet volna félben hagyatni mind azon által felben hagyaták. és eleonora aki igen bátor volt, a zajra a házbol ki mene., és nagy kevélyen az ellenség eleiben mene., a ki látván nagy szépségét., tisztelettel lön hozája.
Mind azon által ha tsudálak is az ö szépségét., de a meg nem menté. hogy rabjok ne lenne. beatrixal együt. mint hogy pedig látá, hogy se magát meg nem oltalmazhatná. se senki meg nem segitené. azért rabul meg adá magát, remélvén azt, hogy még meg szabadulhat. vagy más rabért ki válttyák. vagy pénzért., és azomba, az anglus hajora vivék, a kapitánynak, aki azon a hajon parancsolt kerm volt a neve. aki mihent meg látá éléonorát. el álmelkodék szépségin, és azt a prédát sokal nagyobra betsüllé, mint akár mit nyert volna mast a spanyoloktol; emint egy harmintz ött esztendös ember lévén, mind hirtelen valo természetü volt. mind pedig sokat állitot maga
(III. Mulattságos napok: 15)