is szollitták. akinek dom sebastien igy szolla. haszontalan volna elötted el titkolnom. hogy igen nagy okok visznek engemet arra. hogy jól végire menyek. a vicé király. és a beliza szereteteknek. hogy pediglen azt jobban ki tanulhassam. és veszedelem nélkül azt magam meg láthassam. a te segittsegedhez folyamodom. hogy engemet abeliza szolgálattyára tégy. és tégy néki olyan ditséretet felöllem. hogy én mind hasznos. mind szükséges lehetek néki. sok dolgokban de ugy el akarnám. magamot változtatni ha lehetne. hogy egy lisbonai portugallus se üsmérhetne meg engemet,. ha nekem ezt a szolgálatot végben vihetet. légy bizonyos holtig valo hálá adásomban. a sidó mint hogy már meg probálta volt. adom sebástien böv kezüségit. azért nem kételkedék igéretiben., a sido, mind hüségére, mind titka meg tartására igérvén magát. monda hogy a mit kiván. a könyü dolog, mivel. azon atartományban. olyan fü terem, a melynek a leve, a fejér bört. feketére festi. és oly igen meg változtattya az ábrázatot. hogy még álváré sem üsmerné ötet meg, ha nem tudná. és illyen formában. belizához. viszi, mínt olyan rabot. ki néki sokat szolgálhat.

Dom sebástien ennek igen meg örüle, annál is inkáb hogy az indiai nyelvet jol tudta. mivel nagy famaliabol lévén, azollyanok meg tanittyák. avégre. hogy ha nagy tiszttségekre talállyák öket el küldeni indiaban. hogy ne legyen szükségek a tolmácsra,

Nem akará tehát továb halasztani azt a titkos változást,. a melyröl a sidó szollot neki. azt mindenek tudgyák. hogy indiában böv az ollyan fü, a melynek aleve oly igen meg hattya a bört. hogy a természet szerént valo szinét el veszi, és feketévé teszi, illyen tsalárdságal. igen élnek az oda valo kereskedök, kik rabokal kereskednek, mivel ót a ki legg feketéb. a legg szebb, éléonora pedig azon kezde törödni. hogy lehetne dom sebastient azután ismét fejéré tenni. de a sidó erre mondá. hogy volna néki ollyan vize, amely az orczát ismét meg fejéritti. a mikor akarja. emeg vigasztalá eleonorát.

A sidó azonnal hoza olyan füvet. azt meg töré. kifacsará, és a levivel meg kené dom sebastient. a ki is a leg fejéreb emberböl leg feketéb szerecsenné lön. ez annyira is meg változtatá ötet. hogy se eleonora. se álváré semmiképen nem félték, és ez a hü szolga semmi némü állapottyában

(III. Mulattságos napok: 153)


Előző oldal | Következő oldal