emlékezet., meg adván az eleonora levelét elvirnek. arra kére. hogy mentél hamaréb olvasná el. ezek valának benne irva.

Ugy tettzik mint ha az Isten rendelése. tsak azért hozta volna evilagra ate ellenségednek uj rabját. hogy meg menttsen a haláltol. a melyet el sem kerülted volna. ha másra bizta volna szándékát. kövessed aszonyom. a thamar, és zélim szerecsennek. tanácsokot.

Erre Elvir mondá thamárnak. hogy magyarázná meg néki ezt a levelet, erre ö mindeneket elé beszélle, nagyon is kezdé néki dicsérni a szerecsent. annak hozája valo hüségit. azt hiddel aszonyom hogy ha meg nem tartoztattuk volna azt szerecsent. kész lett volna meg ölni férjedet, nem gondolván a maga halálával. tsak tégedet meg szabadithasson

Dona elvir erre köny hullatásokot ejte, halván hogy azö férje mint igyekeznék halálára. mind azon által kételkedék. hogy a férje abban részes volna. és thamáral azt akará el hitetni. hogy egyedül tsak a beliza dolga volna. ez a szép leány. nem verheté ki az elméjiböl. ezt a férjihez valo jó gondolatot. akit is mentegetni kezdé. mind azon által meg igéré thamárnak. hogy bé nem venné amit néki akarnának adni. és hogy azt a mérget másra fordittya, nem arra a melyre beliza reménli., azon nap, tsak a nagy nyughatatlanságban telék el. beliza látván valamely szomoruságot a vicé király abrázattyán. nem akará néki tudtára adni. hogy a holnapi nap. utolso napja lenne elvirnek. tartván attol hogy meg ne másollya igeretit. dom baltázár is érezvén valamely nehézséget a szivén, azért. hogy olyan dologra reá állot volna. ö sem hozá azt elé. hogy esziben ne juttassa. gondolván. hogy idövel. ki verné az elméjiböl és hamaréb is el mene belizátol. mint sem rend szerént. az elméje nagy hankodásban esék, nem tudhatván annak okát. éttzaka sem nyughaték. sok szászor. fel kelleték ébredni. és mikor el alut is. ijesztö dolgokot látot álmában, a melyböl észre vevé, hogy a vétek ijesztö dolgokal szokot járni. és továb nem maradhatván az ágyban. fel kele még viradta elött. olyan szándékban. hogy belizát arra vegye. hogy elégedgyék azal. a mint eddig bánt a vicé királynéval. és ne igyekezék halálán.

Az alat. a még dom baltazár. a betsulettel. szeretettel. és a szánakodásal viaskodék. az orája annak el. érkezék hogy dom sebástient

(III. Mulattságos napok: 162)


Előző oldal | Következő oldal