elvirhez vigyék. de minek elötte oda menyen. beliza hivatá., és meg hagyá néki hogy végben vigye. a mit nékie fogadot; ujontában meg igére néki. és elvirhez mene. thamár jelen lévén, avicé királyné az ágyában volt, mint hogy az ágyban is szokta volt meg inya a csokoládet. és a szokás szerént akarának tselekedni, azért hogy mások semmiben ne kételkedgyenek

Dom sebástien. olyan közel látván. magát ahoz. a ki ért egyedül kivánta életét. érzé magában hogy minden teste reszketne. és alig álhatot az ágy mellet, elvir észre vévén, gondolá. hogy az mit reája biztak. az inditaná benne azt reszketést. mondá néki, tsak lassan. hogy mások meg ne halyák ne fély semmit. mert akár éllyek. akár halyak, meg oltalmazlak. a veszedelemtöl. a melyre teszed magadot érettem. nem félek aszonyom a haláltol. felelé néki. rosz portugallus nyelven. hanem atiédet akarom meg gátolni. azután azt a rettentö italt kezdé el készitteni. elvir pedig thamáral elöre már mindent el végezet volt. és minek utánna csokoládéval meg töltöt volna egy nagy fincsát. avicé királyné mondá néki, belizának. mindenkor tekészitted a csokoládét, mind azok akik körülöttem vannak. az ö hivei. gyanoságban kel vennem mind azt valami az ö udvarábol jö. azért meg akarom ezt is probálni., vevé a fincsát. és egy kis kutyával meg itatá. aki is mindgyárt meg döglék. akik ezt láták. nagy halgatasban valának. tamár, és zelim ugy téteték mint ha azon tsudálkoznának. tsak egyedül elvir volt tsendeségben és szollani akara, amidön nagy zaj hallaték akülsö házakban. és egy szersmind avicé király a házában érkezék. sokad magával. el lehet itélni hogy ezen mint meg ijede elvir, de lehetetlen ki mondani hogy mitsoda állapotban volt dom baltazar.

Dom baltazár a mint már meg mondottam nem lévén nyugodalomban a lelke üsmérete miat. idején belizához ment volt. hogy le verje szándékárol. mint hogy már thamár. és zelim annak elötte el vitték volt a csokoládét. beliza gondolá. hogy már végben ment volna szándéka. azért mihent avicé királyt látá a házában be menni. mindgyárt mondá néki. nagy örömel, immár uram nem lész másé tsak az enyim. a mostani ora meg szabadit minket attol. akit gyülöltünk. ezekre a szokra dom baltazár olyanná lön mint aholt. és az ö

(III. Mulattságos napok: 163)


Előző oldal | Következő oldal