fényes szemeivel. uri és magas termetével. felyül haladta mind azokot kiket annak elötte látot volt., és annyira kezdé ötet tsudálni kork. hogy nem szolhata. és a szép Etelgiva fel kelvén elötte. meg pirula. látván. hogy mint tsudálkoznék szépségin.

A kork ábrázattya nem volt tellyeségel üsméretlen elötte,, mivel. titkos okokbol. az elméjiben tartotta mind azoknak képeket, kik a király mellet valának. és mint hogy ugyan azon köntösben. is volt azon a napon, azért könnyen reája emlékezheték. mind azon által nem tudván hogy ki volna. ugy tekinté ötet. mint a király udvarában valót:

Ha kork tsudálkozot az ö szépségin. ez a szép leány nem aláb valo képen tsudálkozék az ö látogatásán., és egy kevesé fel háborodék rajta. az attyára is tekinte. hogy meg kerdgye. tölle. ki hozta volna ötet hozája. kork ezt észre vévén és nem bánhatván véle ugy mint egy mester ember leányával, és közeleb menvén hozája. olyan tisztelettel. mint ha egy királyné lett volna. mondá néki. botsásd meg aszonyom, az én vakmeröségemet, mint hogy igazán ki szoktam mondani adolgot, azért el sem titkolom hogy azt akartam meg látni. ha az a mit felölled mondottanak ugy vagyoné. de már látom hogy sokal fellyeb valo a te szépséged annál. a mit ennekem arrol mondottanak. én ezt meg viszem a királynak., és abban bizonyos lehetz, hogy a jó erkölcsöt annyira szereti., hogy azt szerencsésebbé is teszi.

Uram. felelé erre Etelgiva szemérmetes maga reá tartásával. mi igen alá valok lévén azt nem érdemelyük. hogy a király, és azok kik mellette vannak., tsak reánk is tekinttsenek: mind eddig a menyek el nem hagytanak minket. a szegénység meg nem ijeszt bennünket. talám még a szükséges is a mi okoságunkra. és ha merném, mondá néki pirulva. jutalmát kérni tölled annak az engedelmeségnek. a melyel azatyám volt hozád. tsak azt kérném, hogy a királynak semmiröl ne szóly, és többé had ne legyen aza szerencsénk. hogy it lássunk.

A te parancsolatidhoz felelé kork. mindenkor nagy engedelmeségel leszek. de a lehetetlen hogy meg ne mondgyam a királynak a mit láttam, és kételen vagyok az ö parancsolattyábol. mászoris néked alkalmatlankodnom. de oly nagy tisztelettel lészen a. hogy reménlem, hogy keveseb tartásod. és több bátorságal lesz.

(III. Mulattságos napok: 176)


Előző oldal | Következő oldal