Ezekre a szokra nagyon meg hajtá néki magát. és a gazdával. le menének. a ki is mikor a mihelyében voltanak. viszá akará néki adni az erszényt, de kork olyan szokot monda néki. hogy ketelen vala el tenni. az erszényt. azonban pedig a szerelmes Etelred nagy nyughatatlanságal várja vala korkot. és soha egy nap sem tettzet néki oly hoszunak, már bé is kezdé est véledni. a mikor meg láta. a kedves korkot a kinek az ábrázattyárol meg üsmeré. hogy nem járt volna tellyeségel hejában.

Mihent magánoson lehete vele. a maga házában hivá ötet. és ót nagy siettségel kérdé tölle. hogy mit vit volna végben. kork. valoságal. szépnek tartván azt aleányt, egészen eleiben adá annak szépségit. azután meg mondá mint ment hozája. mit tselekedet. és hogy mitsoda beszélgetése volt. Etelgivával.

A még ezeket beszéllé. kork. adig Etelred nem tuda mit tsinálni. örömében. és szerelmében. Etelgivanak pedig alacson rende. és szegénysége. tsak nem bizonyos reménséget adván néki. a korknak tet szemérmes feleletire is tsak anyiban vigyáza. hogy tsudálá az ö eszét azután tanácsot kére korktól hogy miformában láthatná meg azt a leányt, azt találák fel magok közöt. hogy a lehetetlen volna azoknak a szegény embereknek házánál; hanem más helyre kellene öket tenni., a hová a király járását, az udvar meg ne tudhassa.

Ételred. a kinek a szerelem meg frisitette volt elméjit. reá emlékezék, hogy a városhoz közel lévö erdö mellet látot volna egy szép házat, a melynek igen szép kerttye is volna. mindgyárt parancsolá korknak, hogy azt venné meg. és a házakot fel ékesitetné illendö képen. kork nagy szorgalmatoságal. egy hét alat. mindeneket végben vive. és mindeneket el készitete., akirály azután vadászni mene. és tsak egyedül korkal. a házhoz mene ót mindenekröl rendelést tet. nagy örömel. meg gondolván hogy kiért tselekeszi.

Az alat a még akirály ezekben fáradozék. a szép etelgiva. nyughatatlanság nélkül nem volt, a midön korkot meg látá. az ö sziviben. meg ujjulának azok az indulatok. a melyeket azö okossága. és jo erkölcse. meg akarák gyözni. ennek elötte egy darab idövel, az Etelgiva apja. el vitte volt ötet magával. hogy meg mutassa

(III. Mulattságos napok: 177)


Előző oldal | Következő oldal