ö boldogsága. dom fernand engemet el felejtet. dom fernand tudgya hogy az anglusok kezében vagyok. és semmit sem tselekeszik hogy onnét ki vegyen. ezek a szomoru gondolatok. anyi sok köny hullatásra. inditták., hogy a leg kegyetleneb is meg szánta volna,
Noha beátrix vig természetü volt is. de látván szép aszonyának keserüségét, ö is ahoz akará alkalmaztatni magát. mind azon által. el akarván üzni szomoru gondolatit. minden képen azon vala hogy valami kis vigasztalást adhatna néki, erre valo nézve mondá. nem tudhatván. hogy miben vagyon adolog. itéletet sem tehetz. se az atyadnak. se a szeretödnek szeretetekröl, az atyád halgatása, meg mentheti elötted. adom fernánd halgatását, mert ugyanis ha egy szeretönek álhatatlanságátol lehet tartani. de semmit sem felhetni egy atyának meg változásátol. ha szinte dom fernand hüségtelen volnais, de dom valesco. nem aláb valo szeretettel szeretne, és azért nem volna keveseb szorgalmatoságal meg szabadulásodon, de nékem ugy tettzik, hogy illendöb azt gondolni, hogy mind azatyád, mind a szeretöd. hozád valo szeretetekböl munkálodnak meg szabadulásodon. de itt olyan titkos dolog vagyon. a mely nem engedi hogy meg tudhassad hogy ök mit tselekesznek éretted. látván hogy erre a szavaira eleonora meg tüzesedék, ismét mondá nékie, ate hozád valo hüségem hoza magával hogy mindenre vigyázak. azért észre is vettem. hogy kerm tégedet igen szeret. és abban nem kell kételkedni. hogy az ö szeretete el ne titkolya elötted mind azt. valamit az atyád. és a szeretöd tselekesznek éretted.
Mely méltó vagyok a szánásra kedves beátrixom mondá éléonora., hogy ha avalo hogy kerm. olyan gondolatal légyen hozám. magam is sajditottam én azt de ki akartam verni az elmémböl. hogy még jobban ne szaporittsam szomoruságimot, mind azon által látom hogy az ugy vagyon. mivel te magad is azt észre vetted, de akár mint légyen, légy hüségel hozám, és soha el ne hagy engemet. de mindenek felet ki ne nyilatkoztassuk kermnek a szivem titkát. hogy meg ne tudgya társának nevét. aki is én nálam oly kedves. hagyuk a menyekre gondunkat, gondviselöje lészen a jó erkölcsnek. és várjuk bátran meg szabadulásunkat, illyen beszélgetésekel vigasztallya vala magát a szép éléonora, azon idö alat. hogy el távozék dom fernándtol. és közelgetni kezde angliához. mihent pedig oda
(III. Mulattságos napok: 18)