amely igen dicsöséges volna egy olyan személynek a ki hozája hasonlo volna, az énnekem gyalázatos, én tudom ki vagyok. tóváb

nem nézek tsak a mint kell. de ha szinte alatson renden valo vagyok is, mind azon által az én gondolatim annyira felyül haladgyák állapotomot., hogy tsak ugy tekintem mint a semmit. az olyan nagyságot., a melyben nem részesülhetek igasság szerént. Etelred király lévén. nem lehet az én férjem. de soha Etelgiva azö szerete sem leszen

Illyen beszelgetésekben tölté el a nyolcz napot ez a szép leány., a melyek alat mint hogy nem látá korkot. azt reménlé. hogy el is felejtették volna, de a kilenczedik napon. az apjával együt látá bé menni hozája korkot leányom mondá a mester ember. akirály parancsolattyára el kel hagynunk hazunkot., ez az ur hozta a parancsolatot. és azt még ma kell végben vinnünk, készüly és engedelmeskedgyél.

Ételgiva erre tsak el hüle, és semmit nem mondhata, kork ezt észre vévén mondá. aszonyom ne fély, a király parancsolattyán meg nem ijedhetz. ö néked jodot keresi, a mitsoda lako helyt rendelt néked. a tiéd. ennekem parancsolta hogy oda vezeselek., az atyád veled lészen. ugy a szép Edita is. és ezután egyébre nem leszen gondod hanem hogy vigyáz arra az életre, amelyet a király szerencsésé akarja tenni.

Etelgiva egy kevesé magához tervén mondá. uram. meg vallom hogy nehéz nem tsudálkoznom ezen adolgon. mi nem érdemelyük a király kegyelmeségit., és olyan alá valok vagyunk. hogy ha az ábrázatodrol nem latnok hogy egyenes szavu vagy. nem adhatnánk hitelt beszédidnek., mindazon által látom hogy engedelmeskedni kell, én uram kész vagyok az apámot követni. ahová akarod ötet vinni

kork vigyázván aleányra. észre véve hogy a leány. által látta hogy mi végre. tselekeszik mind ezeket ö érette. de azt is észre vette. hogy

(III. Mulattságos napok: 181)


Előző oldal | Következő oldal