mit itt különösön az én szeretetem meg nem nyerhetet tölled. az udvarom közöt, ahoz, annál keveseb reménségem leszen, ót ollyan magános eletet élsz. amint akarod., edita. és atöb aszonyok melletted fognak lenni, nem akarodé soha semmiben is kedvemet tölteni, én nekem arra nagy okaim vannak hogy az udvarhoz jöj. azokot rövid idö alat meg tudod. és abban bizonyos vagyok. hogy jová hagyod szándékomot.
Etelgiva nem akarván továb ellent tartani akarattyában. mindenekben engedelmeségit igéré. akirály néki.london városában uri palotakot készitete. és korknak kelleték. ötet oda kisérni. aki is azt uri modon vivé végben. a szép Etelgiva. Edita, és az apja. london városában viszá jövének., és sokal más állapotban. mint mikor onnét ki mentek volt., ez a szép leány, keves idö mulva. hogy avárosba érkezék, az udvarhoz mene, azö szépségit, kegyeségit. szemérmeteségit. mindenek tsudálák, és amidön meg kezdék az ö szivinek joságat üsmérni. mindenek jó szivel kezdének hozája lenni.
Ételred. nem tuda mit tsinálni. örömében. a midön látá. hogy az ö szerelmes Etelgivája. az egész udvarnak ékesége, az ö szeretete végtire anyira nevekedék. és az Etelgiva jó erkölcse olyan meg változhatatlannak láttzék néki. hogy nem akará továb halasztani fel tett szándékját, mint hogy elég ideje volt azt jól meg visgálni. azért arra is elegendö volt. hogy abban meg gyarapodgyék, érezvén tehát azt magában, hogy semmi attol el nem fordithattya, azért egy náp az Etelgiva házához menvén, és senki nem lévén más véle tsak Edita. a király ötet le ülteté. és maga. által ellenibe üle, és mondá.
Ételgiva, végtire ate jó erkölcsöd gyözedelmet vett, mind azon. a mit magamnak igértem volt mind eddig látom hogy szeretetemnek. jelit. idegenségel veszed. és hogy minden tselekedetedet. tsak a tisztelet igazgattya. és nem a szeretet. de mint hogy a más képen nem lehet., leg aláb én azért olyan jutalmat akarok néked adni. amely meg bizonyittya hogy mint betsüllek. azért szép Etelgiva én neked egy férjet adok. aki mind nagy nemzettségböl mind nagy renden valo., és aki nem méltatlan a szeretettre. igy ate szerencsédet bizonyosá teszem. és magamnak olyan tsendeséget szerzek., amelyben nem lehetek
(III. Mulattságos napok: 192)