tartozol., és amelyet el nem veheted tölle. igasságal. igen is, fel kiáltá erre a király. a lábaihoz esvén, igen is meg adom azt a jutalmat. amelyet oly igen meg érdemled, de kedves Etelgiva nem egy szomoru helyböl fog állani aza jutalom. hanem a királyi székböl, és egy királybol, egy szoval Etelredböl. meg ne tsald magadot kedves Etelgiva. meg fogván kezeit és meg tsokolván. én szeretlek tégedet., és más férjet nem adhatok néked, hanem magamot már én ezt régen fel tettem magamban., tsak azért is hosztalak az udvarhoz. hogy szoktassam néked meg adatni azt a tiszteletet, a melyre tegedet szántalak.
Etelgiva. kedves Etelgivám, mely szerencsés vagyok én, te engemet szeretz., és olyan állapotban teszlek, a melyben azt nekem mindenkor meg mondhatod. türköztetés, és szégyen nélkül, Edita., hozája. fordolván. ihon az én királyném, ihon atiéd, örüly velem együt.
A király olyan nagy örömbe volt. és az anyira fel indittotta volt. hogy nem tudta mit szollyon. vagy mit tselekedgyék. Etelgiva is sokáig nem talála idöt afeleletre. vegtire mondá. emár sok felséges király. és ha lehetne még nagyob szeretetel lennem., egeszen oda adnám a szivemet. hogy meg fizethessem ezt a nagy szeretetedet. de a még illyen nagy ditsöségben akarsz engemet tenni, ne bányad ha én gondolkodom atiédröl. mivel ate dicsöséged. olyan drága nekem. valamint amagamé.
Felséges király én szeretlek. már azt meg mondottam. holtig azt is fogom neked mondani., nem tarthatok már egy olyan fejdelemtöl., aki tsak hite adásával akar rajtam gyözedelmeskedni. az meny az én bizonyságom. hogy mitsoda nagy boldogságomnak tartanám en azt, hogy ha hozád érdemeseb rendben születtem volna. vagy ha téged aláb valo rendben tett volna, soha a királyi székre. szemeimet nem emeltem. tsak Etelredet tekintettem. tsak rolla gondolkodtam. tsak ötet szerettem egyedül.
De király vagy, ugyan arrais születtél. és ez a felséges rend. arra kénszerit hogy szüntelen vigyázál aleg kiséb tselekedetidre is. olyanal
(III. Mulattságos napok: 194)