kel szövettséget vetned, aki hozád. méltó legyen. fejdelem aszonyoknak kel azt a nagy helyt el foglalni. a melyet nekem akarsz adni. a szereteted. és a hatalmad. bé hunyattyák a választásra szemeidet. a melynek alacson valo rendét. a szemedre hányhattyák, én pediglen. akinek mind a tehetetlenség. mind alacson valo rend. nem anyira homályositották meg szemeimet., ha szinte aszeretetem nagy is. de elöre látom a keserüségeket. amelyekben ez a házaság vethet tégedet.

Nem tudom azokot az okokot, a melyek az ország igazgatása szerent vannak, mivel alacson rendben neveltettem, de látom azokot, amelyeket az okoság és az értelem adnak elömben. az udvarod, amely oly igen ditséri ma. bennem szeretetedet. amely engem tisztel. nekem hizelkedik. és kedvemet keresi. tsak azért tselekeszi mind ezeket, mert engemet ugy tekint. mint olyan szeretödet. a kinek szerencséje. oly hamar el mulhatik. valamint kezdödöt.

Ha nagyob rendben lészek, meg vetnek. és gyülölni fognak. és az ollyan a ki ma ditséri szeretetedet. holnap gyalázni fogja. ate néped tudgya. hogy engedelmeskedni kell, de azt is tudgya. hogy fejdelmeknek kell nékie parancsolni. mit nem fognának mondani. ha nékik ollyan királynét adnál. a ki egy szegény mester ember leánya, minden gyamol nélkül, a kinek minden gazdagsága tsak egy kevés jó erkölcsböl áll. a mely is igen kicsid ékesség. az udvariak elött.

Botsásd meg felséges király. ha elödben merem tenni alacson voltomat. de semmit sem kel el mulatnom azért. hogy a királyom akit anap világánál inkáb szeretek. és akiért eletemet adnám. olyan vétekben esék a mely meg homályosittsa életét. az alat a még Etelgiva beszélle. akirály lenem vette rolla szemeit. amidön el végezé szavait mondá aszonyom., ate szived mindenkor olyan nemesi szivnek tettzet nekem. azért tudtam hogy ezeket az akadályokot veted elömben., de én azokra reá készültem. és abban bizonyos lehetz., hogy ha olyankor ajánlottam néked az országot, a midön tsak éppen tisztelettel gondoltam hogy vagy hozám. most hogy tudom hozám valo szeretetedet, annál inkáb meg nem valtoztatom, szándékomot. mentöl érdemetlenebnek tartod magadot a királyi székhez, annál inkáb közelitesz ahoz.

(III. Mulattságos napok: 195)


Előző oldal | Következő oldal