azon okbol tselekedtem. a melyet a szememre hánsz. hanem azért, hogy el hagyasam véle azt a szerelmet. a melyben. egyebet nem láttam gyalázatnál.

Ha én akirálynéságra tzéloztam volna. nem let volna nékem szükséges anyira el titkolnom szivem hajlandoságát, söt még azt ki kelletet volna nyilatkoztatnom., és nevelvén akirály szeretet. meg nem engedvén a mi azt el olthatta volna. sokal könnyebben vettem volna arra a mit most akar akaratom ellen, mihent pedig meg tudtam szandékát. mindent el követtem hogy arrol le verjem. tudom én azt hogy ki vagyok. azt is tudom hogy mitsoda királynetoknak kell lenni. mint hogy nagyob ditsöség el nem venni egy királyi szeket mint sem abban ülni. mindent el követtem. hogy arra fel ne menyek, ezek uram az én gondolatim és szándékim, a nagyra vágyás. és a mesterkedés. olyan tsuda. a melyeket nem üsmérem., az ártatlanság vezeti lépésimet. és az igazság mondattya szavaimot Etelredtöl meg nem tagadhattam szivemet., de soha sem vágytam arra, hogy a király felesége legyek., eleget igyekeztem azon. hogy azudvart el hagyhassam. de nem volt haszna

Mind azon által uram. lássad. ha találhatzé abban valami modot hogy meg valtoztassa szándékát. én arra reá állok., és azt meg fogod látni. hogy örömel fel áldozom szeretetemet, szerentsémet, életemet. az ország, és a király ditsöségére. Etelgiva el hagyván beszédit, Egrad fejdelem nagy tsudálkozásál néze ötet. és mondá. aszonyom, mitsoda szokal, mitsoda tselekedetekel. és mitsoda szolgálattal hozhatom helyre a vétket mellyet most tselekedtem. hogy lehetne néked azt meg botsátani. ha hatalmomban volna mindennek az akarattyát ate reszedre hajtanám. de aszonyom én nekem nem hinnének, és magam is olyan nehezen hitethetem el magamal amit látok, hogy a nem volna tsuda ha nem hinnék szavaimot.

Meg mutathattya egyedül az idö az országnak. hogy mit érsz, a mennyek adgyák. hogy soha ate jóerkölcsöd meg ne változék. nem tsudálom immár a király szándékát. és látom magam. hogy tégedet jól üsmervén. halálát kivánnák. ha el akarnák tölled választani. abban bizonyos légy aszonyom. hogy ate szerencséden annyi örömem lészen. valamitsodás szomoruságom volt. azon. tsak ennek elötte

(III. Mulattságos napok: 203)


Előző oldal | Következő oldal