egy orával is; ate nagy szépséged, eszed, és okosságod olyan méltová tésznek arra, hogy mindenkor bánni fogom a mit a helytelen. hüség tselekedtetet velem

Etelgiva ezekre a ditséretekre nem tuda mit felelni, mind azon által. igen kegyes szokal arra kéré. hogy segittené tanácsával, és tellyeségel meg nyeré maganak ezt a fejdelmet

Azonban pedig akirály nagy nyughatatlanságal várá hogy Etelgivához mehetne., amint hogy mindgyárt is oda mene mihent rendelést tett a lakadalmi Cérémoniákrol. és szinte akor mene bé hozája. amikor Egrád fejdelem onnét ki ment, a király azon tsudálkozni kezdék., és meg álván elötte. kérdé tölle. mitsoda okbol jöttél ide?

Felséges király felelé Egrad. sokal más féle gondolattal jöttem ide. mint a melyel ki jöttem. és azal el mene. az király nem tudván mit gondolni ezen látogatás felöl. égy kis nyughatatlanságal mene bé Etelgivához., akit is vidám ábrázattal találván. azon meg örüle és kérdé tölle hogy Egrad miért jöt volna hozája. és mit mondot

Ez az okos leány. gondolván hogy valamely kárt tehetne annak a fejdelemnek ha meg beszéllene mindeneket a királynak. azt el titkolá. akirály pedig mindeneket tudtára adván Etelgivának. ollyan szeretit mutatá hozája. ez a szép leány is olyan kegyeségel vevé azt a királytol. hogy a király sietetvén alakadalmát. egy nehány nap mulva meg is esküvék véle. mindenek láttára. akirály pedig nagy pompás lakadalmat tsináltata. ugy anyira hogy az egész nemeség jelen volt és mind addig valamég a lakadalom tarta. észre nem vevék. hogy volnának ollyanok kik valamely zenebonát akarnának indittani.

De mihent avendégségnek vége lön. az udvar puszta lön. ki ki amaga joszágaban mene. a nagy uri aszszonyok. udvarhoz nem menének. és tsak azok maradának akirály. és a királyné mellet. a kiknek tellyeségel ot kelleték maradni. tiszttségek miat és kevesen ollyanok. kik Etelgivát jol üsmérték. ezek közöt volt Egrád, és kork.

Ételred el érvén azt a szerencsét a melyet ohajtot nem sokal gondola anemeség kevélységével. és minden gyönyörüségit abban tartá. hogy Etelgivának kedvit keresshesse. akirályné pedig leg kiseb szomoruságot

(III. Mulattságos napok: 204)


Előző oldal | Következő oldal