A királyné oly.n formában mondá ki ezeket a szokot. hogy Egrad el hiteté magával. hogy szivböl beszéllene., de meg nem foghatván. hogy oly.n nagy szeretetet az alhatatlanság követhetné; a királyban is semmi változást nem tapasztalt. etelgiva pedig huszon két esztendös lévén. a leg nagyob szépségiben volt végtire minden képen kezdé vigasztalni Etelgivát. és el bucsuzván tölle. meg igéré néki. hogy a királyrol. jóbb hirt fog néki hozni
Ezt a jó erkölcsü királynét. semmi meg nem vigasztalhatá, és az ételred magaviseléséröl. mindeneket elöre el láta. a mint is hogy egy darab idötöl fogvást. nem volt hozája azal a szerelmes szorgalmatoságal., egy udvarnál lévö aszony meg kezdé ötet unatni, véle. Ételred. már Etelgivára nehezen nézhetet, és meg báná házaságát a melyet el nem ronthatá. és az uj szeretetit. igen el titkolá.
Egrád pedig el nem hitethetven magával. a király változását. a királyhoz mene. hogy valamit ki tanulhasson ez iránt, a király tsak magánoson lévén korkal., mihent meg látá ötet. mindgyárt hozája fordula haragosan. és mondá Egrad mit mondasz egy oly.n udvarirol a ki oly.n vak merö hogy nem akar nékem engedelmeskedni., Egrad. mondá ismét. én valojában gondolkodtam azon. hogy Ételgiva mitsoda rendben vagyon itt. látom hogy ötet nem jó kedvel tekintik., mind hogy pedig vétettem abban hogy el vettem, arrol már nem tehetek. de leg aláb az udvaromnak abban kedvit akarom keresni., hogy el küldöm magamtol. korkot akarom ezel aparantsolattal hozája küldeni. és ö meri magát mentegetni.
Hogy hogy felséges király mondá Egrad, el akarodé magadtol üzni a királynét., kivánodé halálát annak afejdelem aszszonynak aki oly. igen szeret, a kinek az ország annyival tartozik akét fejdelemért. kik oltalmazoji lesznek abirodalomnak, és akihez a néped oly.nagy tisztelettel kezd lenni,. kérvén tegedet arra én általam., hogy tegyed koronádot afejére. mivel mindnyájan egy akaratal királynéjoknak üsmérik, és anyira meg hatotta sziveket. azö jó erkolcse, hogy igen nagy keserüségel fogják látni változásodot.
Etelred meg ütközék. ezeken a szavain Egrádnak, de már az okoságot nem halgathatá., se az értelem. nem vezeté tselekedetit.
(III. Mulattságos napok: 207)