személyben, azt már továb nem viheté, nagy forro hideg lelésben esvén, a doktorok semmit nem segithetének rajta. és meg tudván halálának bizonyos voltát. álhatatoságal vevé. az alat a még másokot láta sirni körülötte, ö tsendeségben volt és másokot vigasztalt. elejekben tévén. hogy mennyi keserüségtöl mentené meg ötet ahalál.
Halála elöt egy nehány orával: egy hoszu levelet ira akirálynak, a melyet bé petsételvén. Egrád fejdelem kezében adá. hogy adná meg akirálynak. azután mindenét el osztogatá Editának, és azoknak. kik mellette voltanak mint hogy Ételred semmijét sem vette volt el tölle. azért bövön is adhata minden tselédinek, és az utolso oráiban az örökké valoságrol gondolkodván, igen szép áitatoságal. mulék ki evilágbol. huszon három esztendös korábán. és leg szebb voltában. és akit mindenek szánák.
A szomoru Edita. mihent el temeté a kedves Etelgiváját. egy klastromba mene. és ellene monda avilágnak, Egrad fejdelem pedig nagy keserüségben lévén. végben vivé amit reája bizot volt ez a jó erkölcsü királyné és könyves szemekel adá meg levelét a királynak. aki is már tudván ezt a szomoru hirt. nagy idegenségel tekinté Egrádot.
A ki is oda adván az Etelgiva levelét a királynak. el vevó tölle. és azt se el nem olvasván. se tsak reája sem tekintvén. egy kis ládácskában veté. amelybe szokta tartani holmi köves portékáit; egy szot nem szolván Etelgivárol. más dolgokrol kezde Egradal beszélleni. a ki is meg haraguván magában. ezen keménységin. tsak hamar magánoson hagyá.
Ételred pedig még is emberi tekintetböl. egy nehány napokig el halasztá szándékát., de mint hogy sebes akaratu volt mindenben, tsak hamar mindennek tudtára adá hogy a normandiai fejdelem aszonyt el akarná venni. és mindgyárt követtségben küldé kent nevü grofot. a normándiai hertzeghez.
Ez a követ nagy pompával. tsak hamar. ratomágiában érkezven, (vagy is ruánban) mihent szembe lön a hertzegel, azonal meg kéré a hugát, és azt meg nyervén., egy nehány napok mulva. Etelrednek vivé Emma fejdelem aszonyt, aki is igen szép lévén. a kiraly nagy pompával fogadá. és a durhámi püspök. rneg esketé öket, a lakadalmi vendégségek egy holnapig tartának
(III. Mulattságos napok: 211)