Emma királyné pedig meg tudván minden dolgát. és jó erkölcseit Etelgivának azon a szive meg esék, annál is inkáb. hogy maga is Emma. mind szép. mind jó erkölcsü volt, és szeretettel emlékezet Etelgivárol., akinek is gyermekeit a maga gondviselése alá vevé. és anyok helyet akart nékik lenni. de fökepen az elsöt. Edmondot igen meg szereté.

Az elsö esztendöben. Emma egy fejdelmet hoza evilágra. akit a király. Alfrednek nevezé., ezt ugy is kezdék tekinteni. mint a kire kellene szálni a koronának a második esztendöben. ismét egy fia lön. ezt Eduárdnak nevezék.

Abban az idöben. anglia. igen nagy békeségben volt és nagy tsendeségben. a nép jol volt. az urak egyeségben voltak, a királyné pedig az egész udvarnak gyönyörüségére volt. mint hogy az Etelgiva fiaihoz szeretetét mutatta. azért mindenek, inkab szerették ötet, Edmond fejdelem egészen hasonlitván az anyához. azért gyakortáb is emlékeztenek felölle, és gyönyörködve látták. hogy Emma mint szeretné fiait, aki is semmiben nem akarván meg külömböztetni ezeket a maga gyermekeitöl. egy aránsu gondviselésel volt hozájok, egy szoval. minden segittette az Etelred szerencséit., hogy ha amaga álhatatlanságával. fel nem zavarta volna azt a tsendeséget.

Ételred, egy szers mind anyira meg kezdé utálni akirálynét, hogy nem is nézhetet reája.. a királyné. a ki igen jó. és kegyes volt. az alatta valoihoz., igen. kevély volt a hozája hasonlokhoz, panaszolkodni is kezde Ételrednek meg változásáért. annak az okát meg kérdé, és arra kéré, hogy meg vetésivel. olyan dologra ne kénszerittse. a mely néki ártalmas lehetne; Etelred pedig nem hogy erre felelt volna és mentette volna magát. hanem még nagy idegenségel. és meg vetésel el fordula tölle. a melyet a királyné el nem szenvedhetvén. meg is mondá néki, és meg is irá az báttyának. a normandiai hertzegnek. a ki is igen parttyát fogván a hugának. követeket külde Etélredhez. hogy meg üsmértetnék véle. rosz tselekedetit.

(III. Mulattságos napok: 212)


Előző oldal | Következő oldal