Ezek a nemesi szok. viszá vivék Etelredet az elöbbeni jó erkölcsire, meg utálá minden tselekedetit. és elébeszélvén akirálynénak hogy mint járt volna azal a levélel., meg vallá néki.hogy az a levél fel gerjesztette volna szivében, az Etelgivához valo szeretetit,. de aszonyom. mint hogy már most az a szeretet tsak egy panaszolkodo árnyékhoz vonszon., én azt ezután veled fogom közölni, és jobban helyre nem hozhatom azt a meg bántást a melyel voltam ahoz a szerentsétlen fejdelem aszonyhoz mint ha egészen neked adom magamot. te is lész helyette a tzéllya, annak a szeretetnek és hüségnek. a melyel néki.tartoztam. és mint hogy viszá nem hozhatom ez életre., azon leszek hogy élyen te benned, az én hozád valo álhatatos köteleségemel.
Felséges király felelé akirályné. igen nagy örömel veszem szeretetednek jelit, mind Etelgiváért. mind magamért., légy bizonyos annak a szép fejdelem aszonynak. fiaihoz valo szeretetemben. és elöttem olyan kedvesek lésznek. mint a magam gyermekei. és semmi külömböztetést nem teszek köztök. ezek a nemes szavai akirálynénak, egy kevesé meg tsendesitték Etelredet. meg is köszöné néki. és holtig valo hüségit igéré néki.
Mind azon által, eza király. akár mint beszélt is de a szive tsendeségben nem volt, és az Etelgiva képe mindenkor elméjiben volt, a levelit a kebeliben hordozta. és szüntelen suhajtozot utánna. és noha nagy egyeségben élt is akirálynéval. de Etelgiva birta szivét, és azö belsö keserüsége. mind az ábrázattyán. mind az egéssége meg gyengülésén. ki kezde tettzeni. azonban pedig hirit hozák néki. hogy kánut. a dániai király. ujontában keszülne ellene. Etelred is erre valo nézve. kezde készülni. hadát meg szaporittá. és el nem mulata semmit is hogy elleniben álhasson az ellenségnek. a ki is tavaszal 1015.dikben anglia szélyihez gyülekezék. igen sok hadi hajokal. és ki is szálla angliában mint egy hatvan ezerig valo dánus. Etelred pedig nem akarván véle hartzot állani és szerencsétlenségben vetni az országot. tsak lassanként akará öket el fogyasztani. de azö hadát mindenüt meg verék. és az ellenség közelgetni kezde. london városához. ez a király látván ezt a szerencsétlenségit. és azon kivül is szüntelen furdalta szivét akegyetlen
(III. Mulattságos napok: 216)