azután ki mene aházbol. hogy rendelest tenne. és egyedül hagyá beátrixal. aki is nagy tsudalkozásban lévén mondá. hát ugyan aszonyom el akarszé menni kermvel., a te hazádnak ellenségivel, és fernand társával, de hogy akarsz véle el menni, még pedig férfiu köntösben. mitsoda ate szándékod, gondolodé azt mitsoda veszedelemre adod magadot, leheté arrol gondolkodni irtozás nélkül. kedves beátrixom. mondá erre eleonora én még elöre tudtam hogy ezeket fogod nekem mondani. de kérlek, mit tsinállyak én itt, ugy legyek mint a tömlöczben. reménségem sem lehet meg szabadulásomrol., it mindenik meg visgállya a leg kiseb tselekedetemet is. nem hogy félnék a hadakozásnak veszedelmétöl; de azal szembe megyek, tsak. az atyámhoz, és dom fernandhoz közelithesek, ugyan ezen reménség alat is akarok el menni kermvel., a ki jamaik felé veszi uttyát. leheté ennél szeb alkalmatoságot találnom a meg szabadulásra.? a férfiu köntöst melyet fel akarok venni, olyan könnyebséget ád nekem arra. a melyet nem kereshetném a magaméban, és oly üsmerettséget tehetek abban a köntösben. a mely veszedelmes volna a mostani állapotomban, egy szoval, attol nem fogok félni hogy valakiben szerelmet gerjeszek, és belsö képen., valami rend kivül valo dolog biztat azal. hogy ez a tselekedetem, végit veti rabságomnak. és meg találom akit szeretek.
Beátrixnak. esze lévén, könnyen reá álla a éléonora okos beszédire, és vig kedvü lévén, azon igyekezék. hogy az aszonyának is vigaságot adhasson., és mondá. meg vallom hogy olyan bátornak kell lenni mint magad vagy, hogy illyen nagy dologhoz akarsz fogni. de én, mondá nevetve. a kinek. se attya, se szeretöje a kihez siessek. kérlek igen szépen, mond meg nékem. mitsoda féle ember formája lesz belöllem annyi hadi emberek közöt, akik tsak a vér ontást szomjuhozák, látom én azt aszonyom hogy magad szintén ugy fogsz tselekedni valamint mások, de a természet nem öntöt mindenikünket egy aránt, és tellyeségel nem érzem magamot arra alkalmatosnak. hogy vitézi modon meg forgassam a kardot melyet kerm fog nékem adni, éléonorának nem lehete ezen nem nevetni. azt fogadá
(III. Mulattságos napok: 23)