Azok az aszonyok pedig mind jó nyilasok lévén, szembe akarának állani azokal az üsméretlen emberekel. de azoknak tsudálatos fegyverek lévén, igen sokat meg ölének közüllök. a többi nagy sikoltásal. oda futának. a hol a nagy tanácsot tartották. és hirt adának avad embereknek

Azok ki bottal. ki nyilal a ellenségre sietének. de mint hogy ezek igen felesen valának. azért tsak hamar meg birák ellenségeket. a kiket mind meg ölék. meg süték, és meg evék. mint hogy pedig igen sokan vesztették volt el feleségeket. azert meg is esküttek. hogy igy fognak bánni mind azokal., akik hasonlittanak azokhoz azidegenekhez. és akik oly vak merök lesznek. hogy az ö földgyökre ki szállyanak., mint hogy pedig azon alkalmatoságban. az aszonyok igen keményen viselték volt magokot., azért az aszonyokhoz valo tiszteletet meg tartották fiurol fiura.

Félida ismét mondá. hogy tudván mind ezeket. ugyan azért nem akarta hogy ötet a lako helye felé kisérjük.

Egy nehány napokot. eszerént töltöttünk volt el. a midön félida értésünkre adá hogy mitöl tartana. mondván hogy a vad emberek igen nagy vadászathoz készülnek egy nehány nap mulva., és hogy igen félne attol., hogy a mi lako helyünket észre nevegyék., rettegvén érettünk. arra kére bennünket, hogy rontanok le kalyibánkot, ugy hogy leg kisseb jele se maradgyon. és olyan helyre fog minket vezetni., a mely igen nagy tiszteletben vagyon a vad embereknél. és közel sem mérnek menni ahoz, amióltatol fogvast egy rettentö zápor esö el boritván azt ahelyt. a lakosokot tsak nem mind el veszté

A vad emberek pedig igen babonások lévén, reszketve mennek azon hely felé. de söt még azon helynek a nevét is emliteni. tartván attol hogy a gonosz lélek öket is el ne veszesse., mint az attyokot

Ez a beszéd nekünk igen okosnak tettzék lenni., azért le is rontok kalyibánkot. és felida. idejébben jövén hozánk mint rend szerént. és azon helyre vive minket. a melyröl szollot volt; az egy nagy völgy volt. a melynek a közepin. egy folyo viz. ment a tengerbe. két magos hegy közöt, alat pedig egy nehany barlangok vagy is pintze forma vermek valának. az egyikében belé költözénk. a szép felida látván hogy bátorságosab helyt volnánk. tsendeseb elmével volt; és egy nap

(III. Mulattságos napok: 236)


Előző oldal | Következő oldal