ennél többet nem mondhaték. timánt közinkbe jöve. közel volt fél esztendeje., hogy abban a szomoru életben éltünk. timánt mind addig egyébröl nem gondolkodot. tsak ót valo halálrol. de azö kedves leányára valo nézve. igen kezdék a meg szabadulás után suhajtani. soha egy napot sem mulatot el. hogy a hegyre fel ne ment volna vagy engemet fel ne küldöt volna ahonnét mesze el lehetet látni atengeren de egy szer a többi közöt látván hogy felida a letzkéjiben foglalatoskodnék. timántal, tsak gondolkodásbol. a hegyre fel menék. a tengere oly mesze nézék a menyire el láthaték. ugy is tettzék mint ha latnék egy hajot.
Az idö igen szép volt; a tenger igen tsendes, egy nagy fa ágat le törék. és a hajo felé kezdék integetni véle. azt észre vevék, ugy is tettzék mint ha a kis hajocskával jönének felém. arra örömömben mindgyárt le futék és meg mondám félidának. és timántnak. mit láttam volna és nem varván feleleteket a folyo viz szélyire vivém. mely a két hegy közöt volt., alig valánk ót. hogy meg láták a kis hajocskát akor ismét integetni kezdénk., akik benne voltak. meg látván bennünket. tsak könnyen oda jöve akis hajocska ahol voltunk., mi minden idö vesztés nélkül a kis hajocskában menénk. ót örömel fogadának. és tsak hamar a hajohoz érkezénk.
Mind azok akik a hajoban voltanak, nézésünkre a hajo széllyire gyültenek. leg inkáb felidának szépségit. iffiuságát. és köntösét kezdék tsudálni. timant mene fel leg elöbször ahajoban. azután én a szép leányával, a hajos kapitány felénk jövén nagy tsudálkozásál fel kiáltá mit látok, timantot. és Cleodont; a szovárol meg üsmertük és mitsoda örömben valánk, a midön Agenor ölelgetni kezde bennünket., soha egy dolgon nem tsudálkozhattak annyit, mint mi tsudálkoztunk a miénken. és soha a szeretetet is jobban ki nem mutathaták., az egész hajoban a nagy zajgás volt. tsak a mi nevünk volt mindennek a szájában
Végtire Agenor minket a házban vivén. meg parancsolá hogy gallia felé tartanának ahajoval., azután ismét ölelgetni kezde. és nem gyözvén eleget nézni félidára. kéré timánt. hogy mondaná meg néki
(III. Mulattságos napok: 238)