borulván, rettentö szélvész támada, ugy annyira. hogy az egész flottának el kelleték széllyedni, és a maga hajoja is egy nehányszor tsak kevésben hogy el nem veszet. minden bizonyal el is veszet volna, ha oly értelmes nem lett volna, harmintz ora mulva a szélvész. meg szünvén, és az idö fel tisztulván. kerm egyet sem láthata a hajoji közül., egy nehány álgyut ki lötete jelül, hogy a többi azt meg halván, tudnák hogy hol volna, de tsak haszontalan volt. erre valo nézve azt végezé el magában, hogy a jamaik szigetében lévö port rojálhoz igyekeznék, gondolván, hogy mind a fregátot, mind a flottát. ót meg talállya, noha a szél egy kevesé ellenkezö volt. mind azon által, arra felé közelgetvén., látá hogy egy spanyol hajo a frégátáját igen meg szoritotta volna, igyekezék segittségére menni, de oda nem érkezhetvén hamarjában. a fregátának fel kelleték magát adni. végtire annyira meg szaporittá vitorláit. hogy a spanyol hajot bé éré, az a hajo pedig a dom fernand hajoja volt. egész estig álgyukal lövödözének egy máshoz, de egyik sem sokat árthata a másikának. és éjfél tályban. egy nagy szélvész el választá öket egy mástol. és kerm bé mene port rojálba. és a spanyol hajo. buenos airesben. ahol érdeme szerént valo nagy vigasságal fogadák, dom valesco. azt meg tudván. nem gyözte elégé ölelgetni. mivel az olta nem látta volt. a miolta el indult volt spanyol ország felé. dom fernánd mindeneket elé beszélle neki. azt is meg mondá hogy mitsoda haszontalanul járt volna angliában. és azután mindenike keserüségben esék éléonora után. az én keserüségem mód nélkül valo uram, mondá valesconak, és noha attya légy éléonorának, de lehetetlen nagyob keserüséget érezned mint én érzek, mind azon által az én szivem tsak reménli hogy még meg találom, és ugyan ezen végre semmit el nem mulatok hogy tudakozodhasam felölle, a mely fregátát el fogtam., a rajta lévö tiszteket egy mástol mind különösön tettem. hogy töllök tudakozodhasam. mivel agyanoság nem ád nyugodalmat. mindgyárást ide hozák elödbe öket, talám azö beszédekböl láthatunk valami kis nyilást a melyböl. meg láthatom mit kellesék tselekedni.

Alig végezé el beszedét. hogy a rabokot eleiben vivék, a többi közöt találközék egy, akinek oly szép és nemesi ábrázattya vala, hogy azonnal hajlandoságal lön hozája dom fernánd. és mondá néki,

(III. Mulattságos napok: 25)


Előző oldal | Következő oldal