okoságra, mint azon alkalmatosagal. tsak alattomba Ivonra tekinte, aki is észre vévé hogy miben vagyon adolog mindgyárt a maga hajojában viteté dom fernandot, és bé kötözteté sebeit. azutan által mene akerm hajojára. akit is hasonlo. állapotban talalván. ugyan hasonlo gondgya is lett reája.
Lunlei ezeket különös helyre tétetvén. azután dom fernandhoz mene. nagy sziv fajdalomal. amely annál is nehezeb volt. hogy el kelleték titkolni. a borbélyok meg álitván vérit, és bé kötözvén sebeit. azzal vigasztalák. hogy egy sebe sem volna halálos. ez egy kevesé meg tsendesitté elméjit. aki is mind végig nemesi modon akarván magát viselni. hasonlo figyelmetességel volt kermhez. a kiröl is hasonlot mondának aborbélyok.
Eleonora illyen szorgos dolgokban fáradozván, és azon kivül is elméje, nagy tusakodásba lévén, Ivon tarta attol hogy meg ne betegedgyék, azon kéré igen szépen, hogy minden gondgyát bizná reája. és tsendeségbe lenne. mint hogy dom fernánd életbe volna, mivel azt látod, mondánéki. hogy az Isten rendelése olyan boldogságra. vezet. a melyet nem reménlhetted volna, kérlek vessed abban bizodalmadot., és enged meg had munkálodgyam helyetted. mivel ez az alkalmatoság meg mutattya néked hogy mitsoda buzgoságal valo jó akarod vagyok, a mitsoda modot gondoltam ate dom fernándal valo meg szabadulásodra. szükséges hogy a lunlei nevet visellyed. és az anglusok ugy tekintsenek mint eddig. hanem nyughatatlanságodot mérsékeld meg. szivednek tusakodását titkold el. és nyugodgyál meg az én igéretemen. és hüségemen a melyet hittel fogadtam néked.
Ezeket a szokot halván olyan embernek szájából. a kihez eleonora nagy tisztelettel volt. ugyan az Ivon akarattyához is alkalmaztatá magát, én minden kételkedés nélkül. követni fogom tanácsodot felelé néki eleonora ugy is tekintelek mint atyámot, kezedben vagyon minden betsületem. és boldogságom. mindent a te okoságodra, és jó erkölcsödre hagyok. tsak azt tud meg, hogy valamit eddig tselekedtem. arra tsak a gyanakodás. és a halál keresés vitt engemet, és hogy a dom fernánd jelen valo léte. az én aszonyi gyengeségemben viszá tett, szükséges is még egy darab ideig. hogy ne az eleonora.
(III. Mulattságos napok: 35)