aires várossa mellé. dom valesco. aki mindenkor tsak arra vigyázot mikor valamely hajó érkezet. hogy halhason valamit dom fernand felöl. mint hogy pedig ö vigyázot a széllyeken; ugyan ö is mene leg elöbször meg visgálni a lunlei hajoját. de mint el tsudálkozék azon, hogy mind olyan embereket láta. akiket nem üsmért. és akik meg ölelték lábait néki. és kivált azon. hogy egy szép iffiu könyves szemekel tsokolgatná kezeit.

Nem tudván mire vélni mind ezeket figyelmetességel tekinti vala fökeppen azt az idegen szép iffiat, a kinek is tselekedetin meg eset vala a szive. a természet pedig jobban meg nyitván szemeit. és meg üsmérvén eleonorát. tsudálkozásában, és örömében nem tudá hogy mit tselekedgyék. meg ölelé leányát. és tsak nem egy oráig tartá ölelve, nem mondhatván egy szot is néki. mind azoknak. kik ót jelen valának. a szivek meg esvén rajta. senki sem szolhata. és minden várá mint lenne vége, ennek adolognak. végtire dom valesco magához térvén, mondá. eleonora kedves leányom. leheté a. hogy én tégedet ismét meg láttalak, ezeket a szokot halván mind azok. akik a tenger parttyára gyülekeztenek volt, az eleonora nevet mindenek kezdék nevezni., és mindenek köszöntésére jövének. és mindenek részt vettek az dom valesco nagy örömében. a ki is a temérdek sok nép közöt. nehezen mehet vala eleonora után a hajojáig., ahol akará az attyának elé beszélleni historiáját., a melyet olyan nagy észel, és szemérmetességel beszéllé elé, hogy dom válesco egy nehányszor félbe hagyatá véle ölelgetésével. és ditseretivel, de a midön meg mondá néki hogy viszá hozta volna dom fernándot, is. akor tellyes öröme lön.

Azután szép igeretekel meg köszöné Ivonnak szép nemesi tselekedetit. és meg igéré azt éléonorának. hogy meg fogja nyerni afö generalistol. hogy kermet hagya meg hatalma alat. azután dom fernándhoz viteté magát. dom fernánd. nagy örömel. és szeretettel fogadá. és minek utánna egy mást köszöntötték volna dom valesco. a maga házához viteté dom fernándot és kermet., Ivonra bizá hogy lenne gondgya a hajora és a sebesekre. a kik közöt meg üsmeré eleonora montrost. a kit is az attya házához viteté. és azt el mondhatni. hogy nagy gyozedelemel. mene bé avárosba., a midon válesco mindenekröl

(III. Mulattságos napok: 42)


Előző oldal | Következő oldal