részre állot volna, és mitsoda formában volna az attya házánál. azt látod mondá néki. hogy az én atyámnak öléböl és a mátkámnak karjárol ragadtál volt el engemet, és hogy tellyeségel lehetetlen volt nékem hogy szeretetednek meg felellyek. a te gondviselésidért, és tiszteletidért. hozád betsülettel. és háláadásal kel lennem. tegedet semmiben el nem árullak, mivel azokot jöttem keresni. a kikhez mind a köteleség. mind a szivem kötöt volt gyermekségemtöl fogvást. ez igy lévén, nemes szivü kerm. reménlem, hogy tudtodra adván azt hogy szabad vagy. és hogy én tsak dom fernándal lehetek szerencsés. annyira valo szereteted lészen hozám. hogy örömel meg fizeted szabadságodot olyan áron. a mely oka boldogságomnak
Igen jól mondád azt az eléb felelé kerm, hogy szükségem leszen a bátorságra, hogy halgathassam mind azokat amiket mondottál nekem. nem gondoltam volt, hogy olyan nagy szerencsétlenségben legyek, a szabadságomnak. és a kezem alat lévö hajoknak el veszések. én elöttem semmik valának, mivel láttalak. de azt mondod hogy nem foglak ezután látni, és az én társam szüntelen fog tégedet látni, hogy gondolkodhatnám erröl nagy keserüség nélkül, hogy ha pedig az igaz, hogy valamely betsületet nyertem volna elötted, azt nékem meg kellet volna mutatnod, nem azal a gondviselésel. a melyel viszá hoztad szerencsétlen életemet, hanem azal. hogy meg hagytál volna halni. mind azon által, dom fernándnak rabja lévén. és dom valesco házában feküvén, azt nem tselekedhetem. se azt nem kellene tselekednem, hogy meg gátollyam szerencsédet, de ha szinte mind ezek fájdalmasok legyenek is nékem. de nem lehet hogy meg ne köszönnyem., hogy hozám. jöttél ezeket meg mondani. és magadot menteni, olyan dologrol. amely nékem keserüség.
Eleonora. látván kermnek nagy szomoruságát, maga sem türköztethetvén magát. nagy szánakodásal. lön hozája. és azomba azt fogadá néki. hogy mindenkor nagy tisztelettel. és betsülettel lészen hozája. és nyugodni hagyá.
Eleonora. nem akarván leg kisebbet is el mulatni a mi kedves lehetet dom fernand elött. montros látogatására mene. a kit is már dom valesco. mindenekre meg tanyitotta volt. és a ki botsánatot kére. tölle. mind arrol., a minek ö oka lehetet. de mint hogy gyogyulni
(III. Mulattságos napok: 44)