mondgyak el. ha tsak nem olvasom. mivel. én most tsak arrol gondolkodom a mit látok. tekintvén fel szemel juliusra aki is ezen örömel el mosolyodék. a hilária szavait mindnyájan meg neveték. és a férfiak rea állának, hogy ha a sors ugy hoza. hogy ök irásból olvashassák historiájokot.
Azutan a játékót el kezdék. a melyet a szép Constántia veszté el, és a zálogat octávius kezében adván. a le irt historiáját eképen mondá el.
A RÁKIMA HISTORIÁJA
Arra nem köteledzem magamot hogy az Amurates császár életét elé beszéllyem, mivel mindenik tudgya annak. a birodalomnak historiáját. hanem minden szándékom tsak a, hogy ennek a Császárnak holmi különös tselekedetit mondgyam meg, és azal együt a hires roxán halálának okát. a melyet talám nem mindenek tudhattyák, hogy pedig meg rövidittsem beszédemet, tsak azon kezdem el, a midön amurátes apersák ellen kezdé hadakozását. a szüntelen valo hadakozások. a mellyekbe kelleték lenni a lengyel királynak. uladislausnak. a törökök ellen, ám bár mindenkor gyözedelmes volt is. de anyira el fogyasztotta volt. mind kintsét. mind népét. hogy kételenitették. a békeségre hajlani, a melyet meg is tsinálá a portával. ugyan ebben az idöben is tekellé el magában amurates császár, hogy minden erejével boszut állyon a persiai királyon, azért hogy bé fogadta volt az országában peker basát. a ki is igen sok kintsel ment volt országában, és a ki a szállás adásért. kezéhez. adta volt babiloniát, a mely városnak gubernátorja volt ez az áruló, a varost pedig a persiai király egy olosz nitelli nevü tisztel meg erösiteté. és azt meg raká jó hadal. és minden féle élésel.
Amurátes. mind ezeket jol tudván. de nem akarván semmit is el mulatni hogy boszu állását jól végben vihesse, és ellenségit meg tsalhassa. parancsolá a fö tiszteinek, hogy azt hirdetnék. hogy az
(III. Mulattságos napok: 47)