azért kemény parancsolatot külde néki, hogy meg ne brobállya rezánba menni, jól üsmervén irigy természetit; tarta hatalmátol, a mely vett volt rajta. fö képpen a miolta egy fia lett tölle. de még inkáb féltette tölle rákimát, a kit is meg akarván oltalmazni roxantol, damascus városában akará küldeni, erre valo nézve Csaszárnéhoz illendö udvart rendele melléje. és uglan nevü szerecsen gondviselése alá adá., akiben egész bizodalma volt és a kivel minden titkát közlötte. a szép rákima pedig oly igaz szivel kaptsolta vala magát hozája, hogy nagy keserüségel érté. hogy el kellene tölle távozni. és noha látá mellette valo veszedelmét. mind azon által. jobban szerette volna veszedelembe lenni. mint sem el távozásáért, anyi keserüséget szenvedni.

Amurátesnek meg esék szive szavain, a midön arra kéré. hogy elne távoztassa maga mellöl. uram mondá neki, tekintvén szerelmes szemeivel reája. ahalálamot akarod meg gátolni. és te magad vezetz engemet arra. minden valamitöl tarthatz a roxan irigysége iránt. azok közöt semmi nem oly veszedelmes nékem, mint a távul valo lételed, a te melletted valo veszedelmem bizonytalan. de a tölled valo eltávozásomért. bizonyoson meg halok. oh’ uram ha meg kelletik halnom enged meg had legyen melletted halálom. és az én utolso tekintetemel, had nézek az én Császáromra.

Az illyen beszédek által verék az amurátes szivét. de mentöl nagyob szeretetit látá. annál inkáb tarta veszedelmétöl, kedves rákimám. felelé néki. ate halálod el végezné az én életemet. tarsd meg magadot én érettem, ate tölled valo elválásom tsak arra valo hogy ollyan állapotban tehessem magamot, a melyben semmitöl ne tarthassak irántad. tseleked meg ezt én érettem. aki oly igen szeret tegedet. tsak rövid idö alat hozád fordulok. és akor meg látod hogy nintsen semmi drágáb amurates elött. mint a szép rákima

Több illyen beszélgetések is vala egy más közöt, de végtire rakimának, akarattyára kelleték állani, és az el válásnak napja el érkezvén. nagy szeretettel. és keserüségel butsuzának el egymástol, a melyben észre vévék. hogy mint szerették egy mást. a midön el indula. amurátes viszá tére taborára. a hol roxán nem igen ditsekedheték. a mint tekintettek volna reája. egy nehány nap mulva meg indittá táborát. babilonia felé. meg akarván menekedni a roxán alkalmatlan sok

(III. Mulattságos napok: 54)


Előző oldal | Következő oldal