hivatá a ki midön jelen volna. rettentö haragal mondá néki a császár. nézed mitsoda állapotban tetted a sultánnét a te hamis jövendölésidel, kerüld el tsalárd haragomot, légy azon hogy el töröllyed szivéböl azt a félelmet melyet abban oltottál., gyogyisd meg elméjit. a melyet ate hazugságid meg vesztették. mert más képen a kapu elött fel nyársoltatlak. hogy meg láthassák társaid, mitsoda büntetest várhatnak magokra, a tsalardságért. az almasairis ezen semmit meg nem ijede, és oly nagy tsendeségel felelé néki ezeket, hogy más akárki. amuratesen kivül. azon meg ijedet volna. török Császár. a te fenyegetésid engem meg nem rettentnek. se arra nem kénszerithetnek hogy viszá mondgyam az igazságokot a melyeket ki nyilatkoztattam. ate sultannédnak, emind fel vagyon irva a menyei könyvben. az én elöttem valonak halynak ujával. és ezel kimene a Csaszár elöl.
A ki ugy tekinté mint bolondot. és a jövendölésit mint bolondságot. de látván hogy rakima nagy nehezen magához tert volna, és meg akarván egyeztetni az ország gondgyát. a rakimára valo gondgyával., reá álla hogy damascus városában maradna, és hogy maga meg indullyon nála nélkül, de mint hogy rákima mind ezek után is nagy nyughatatlanságba marada. a Császárt igen féltvén, a kit minden modon azon kéré. hogy töltené el az esztendöt mellette, de amurates, vagy nem sokat hajta a jövendölésre. vagy hogy meg unta volna a damascusban valo lakást. vagy a hogy valoságal. meg akarta Csendesiteni a Constancinapolyi dolgot, de lehetetlen vala. meg változtatni az ö szándékát. minek elötte pedig el indullyon. nagy gazdagságokot ada rakimának. meg parancsolván az oda valo basának hogy kivált képen valo gondgya légyen reája. és rendelést tévén mindenekröl. azután el bucsuzék rákimátol. akinek is nagy keserüséget látván. egy nehány szor meg báná hogy el hagyná ötet. de mint hogy meg irta volt Constancinápolyba. visza valo menetelét. azt nem lehete meg másolni. azért sok köny hullatásal valo bucsuzás után. Constancinápoly felé indula, a hol is a nagy renden lévök, a nép. és a hadak. igen. ohajtották, reménlvén. hogy a roxan kegyetlenségetöl. meg menekednének, és hogy meg büntetné sok gyilkoságiért.
De meg tsalatkozának reménségekben mert ez a tsalárd sultanné. alig tudá meg az amurátes viszá valo érkezését. és rákima damascusban
(III. Mulattságos napok: 59)