valo maradását. hogy minden képen fel ékesitvén szépségit, eleiben mene. azal a szépségével. a melynek ellene nem álhata amurátes. és érezni kezdé az elöbbeni szeretetét. hozája fel gerjedni, a mesterséges roxan ezt észre vévén, élni akara az alkalmatoságal. nagy engedelmeségel, és kegyeségel mutatván magát hozája, eleibe tévé sok hizelkedö beszédekel. azö sok keserüségeit, a melyeket szenvedet távul valo létiért, ezt pedig oly ékes beszédekel. hogy a könnyen hivö amuratesnek a szivén ujjab hatalmat vett. és onnét ki rekeszté a szegény rakimát.
Azután amurátes oly igen kezdé magát mentegetni, és meg bizonyitani hozája valo uj szeretetit, hogy roxán gondolá hogy mindent meg probálhatna, azért nagy okoságal eleibe kezdé adni, hogy a még oda volt, mitsoda nagy szolgálatot tett néki, és az öttsei halálokal., meg mentette mind magát a Császárt. mind az egész birodalmat, a nagy veszedelemtöl, azután olyan mesterségel adá eleiben az öttseinek vétkeket. és ugy fel magasztalá a birodalomhoz valo nagy gondgyát. hogy a gyenge amurates meltonak tartá parancsolni az egész világnak. olyan nagy hatalmat is ada magán néki. hogy mindent valamit. mondhata neki a sultánné validé aroxan kegyetlenségeiröl. és fiainak meg öletetésekröl. ö azt tsak könnyen el halgatá. és tsak kedvetlenül felele az annyának, mondván, hogy tellyeségel jol tudná öttseinek vétkeket. a kiket maga sem hagyhatta volna életben, hogy ha tsak magát. és a birodalmat el nem akarta volna veszteni, és hogy roxán semmit sem tselekedet olyat. amit ö helybe nem hagyna.
Ugyan azon a napon. egyik a hugai közül. a lábaihoz borulván. panaszolkodni kezdék. roxan ellen., hogy mitsoda illetlenül bánt volna véle. és hogy mitsoda irtoztato igasságtalanságot tselekedet meg öletvén. akét báttyait, amurates erre ollyanná lett, mint a ki meg dühödöt. és nagy haragjában a kezében lévö buzogányal. két felé hasitá a fejét ennek az ártatlan fejdelem aszonynak. ezen meg ijedének még aleg bátrabbak is. és minden nagy keserüségel látá hogy lehetetlen volna meg üsmértetni az igazságot a kegyetlen amurátesel., egy nehány nap mulva levelit vévén rakimának. a melyben tudtára adta. hogy szerencsésen egy fiat szült. a kit is soliman amurátesnek nevezte. de mint hogy amurates tellyeségel viszá tért volt a roxán fogságában. ezt a hirt is tsak imel ámal vette, és a sultannénak. tsak igen kedvetlen feleletet ada. a melyböl meg láthatá veszedelmét. azért is vigyáza minden képen magára, hogy
(III. Mulattságos napok: 60)