és kevés szeretetit, hogy ha a harag az ö szivét meg szálván. a méreg olyan dolgot tselekedtete véle. holot ö mindenkor kegyeségel. szeretettel., és még tisztelettel is volt az aszonyokhoz, hogy ha tsak tellyeségel meg nem boszontották.

Egy szoval a meg volt irva. nem a mahumet ujjával. hanem a királyoknak királlya ujjával., hogy ez a hamis aszony olyan embernek keze által halyon meg a ki ötet leg inkáb szerette; ennek a kemény büntetésnek pedig alig terjede el avároson ahire. hogy mindenek le tsendesedének, és tsak a Császarol valo ditséretet lehete mindentöl hallani.

Egy kevés ideig amurates csendeségben láttaték lenni,. latván hogy mind a nagy urak. mind a nép. örömel hagynák helybe tselekedetit; de a midön minden haragja el oszlék. és gondolkodni kezdék tselekedetéröl nagy mély gondolatok szállának elméjére. a szomoruság el boritá orczáját, semmi sem tettzék néki. mindent meg unt, a roxan képe mindenüt az az elméjében tünt. és tsak az egyedül valo lételt kereste

A sultanné validé, és uglan aga, a szerecseneknek feje, mindent el követének hogy meg vigasztallyák. de tsak hejában volt

A sultánné validé. a ki igen nagy szeretettel volt a Császárhoz. az ö fiához, látván hogy semmiben sem vigasztalhatnák meg. és féltvén igen az életit, gondolá hogy a fia a ki igen nagy szeretettel volt rákimához. el felejtené szomoruságát. ha meg látná ötet. azért fel tevé magában hogy Constancinápolyba hozassa. postát is külde hozája. a ki által tudositá mindenekröl. és azt adá néki tanácsul. hogy kérje amurátest azon, had engedgye meg melléje valo jövetelét

Ez a hir tellyeségel meg vidámittá arákima szivét, a ki is mindenkor nagy szeretettel volt amurateshez. és a ki mindenkor tarta roxántol. a halála meg bátorittá, és a kedves gondolat a melyben volt. hogy még meg láthattya a kit szeretne, mind örömet, mind reménséget ada néki. és el felejteté véle. egy kevés ideig. az álmasairis szomoru jövendölésit, mind azon által még tudakozodni akara tölle. de annak az embernek. vagy volt valamely tudománya. vagy hogy nem akart többé ellent tartani a sultánné kivánságinak. tudtára

(III. Mulattságos napok: 64)


Előző oldal | Következő oldal