adá hogy semmi veszedelmére nem lenne. a mit kivánnak tölle, de még elöre, ö azt által láttya, hogy az uttyábol semmi sem lesz.
Rakima. semmi bizonyost nem látván ebben a jövendölesben. se azt a veszedelmet, a melyröl az elött szollot volt néki. azért minden késedelem nélkül a szivének indulatit követé. és eszerént ira amuratesnek.
Rakima a gyözhetetlen amuratesnek.
A gyözhetetlen Császár. el felejtette tehát a hü. és a szerelmes rákimát. és örökösön akarodé ötet meg fosztani attol a szerencsétöl. hogy ate szemeidnek világosága világosittsa ötet. oh uram emlékezel meg szeretetedröl. igeretidröl, gondold el magadban mint haldoklik ate rabod keserüségében. tölled valo távul létiért., és minden bizonyal el fogod nagy siettségel küldeni kedves parancsolatodat hogy melléd mennyek. és lábaidnál bizonyithassam meg a szeretetnek lángját. a mely te éretted egeti szivét az álhatatos rakimának.
Noha amurates nagy szomoruságban vala is el merülve, mind azon által. ezt a levelet nem kedvetlenül olvasá. és rakimának minden szépsége az elméjiben viszá térvén. ha szinte akor mindgyárt fel nem gerjesztéis szeretetit. de nagy ohajtásal kiváná meg látni. a sultánné validenak. és emir gumernek a levelet meg mutatá. és igen tsudálá szép eszit rákimának. a kinek is meg izené hogy meg indullyon. és parancsolatot külde sinánnak, a damascusi basának. hogy mindenekröl nagy rendelést tenne.
De az el volt rendelve. hogy rákima el felejtessék amuratestöl. mivel a parancsolattal együt. a tél is el érkezvén. utra nem indulhata., a tavaszt meg kelleték. várni, de azon idö alat a Capitán basa egy iffiu szép cserkesz leányt külde a Császár udvarában, akinek. eszét. szépségit. és más sok egyéb érdemit látván a sultánné validé. gondolá hogy egyedül tsak e hagyathatná el amuratesel. minden szomoruságit. hogy pedig azt véghez vihesse. nagy baráttságba kezde lenni Zaimhoz. mivel evolt neve a leánynak és mindenekre meg tanittá hogy mint visellye magát hogy a Császár tekintetbe vegye., a ki is még többet vit végben, mint sem a mint gondolták. mivel alig mutaták meg amurátesnek, a kinek minden indulati erö szakosak valának,
(III. Mulattságos napok: 65)