lévén a kezében, mihent a király bé ment aházban. a gyermek szokása szerént, hozája futot. és a fejére tette azt a koronát, és azt nevetve mindgyárt. le vette. és az annya fejére tette., erre rákima el tüzesedék. reba azt észre vévén, és akarván valora forditani ezt a gyermek játékot. mondá, oh mely szerencsés volnék. hogy ha ugy meg láthattad volna a szivem gondolattyát. valamint ez az iffiu fejdelem. és ha meg nem akarnád vetni az arabiai koronát. a melyet jelente a koszoru. a mely koronát lábaidhoz teszem kedves fejdelem.aszony, és magais lábaihoz borulván. ugyan azal együt ajánlom néked azt a szeretetet a melynél nagyobbat soha tehozád nem éreztenek; botsás meg az én nagy szeretetemnek. hogy ha azt a halgatást. félben szakasztom, a melyben voltam eddig. hozád valo tiszteletemböl. és abban bizonyos légy. hogy annak a tiszteletnek határjábol. soha ennél töbszőr ki nem lépem.
Ezek beszédek alat a fejdelem.aszony egy nehány szor igyekezék. azon. hogy fel emelhesse a királyt, de nem lehete. és látván hogy ugyan ugy is akarná meg halgatni válaszát. néki nyujtá kezét. és mondá,. uram rákimánál nem volna háláadatlanab személy evilágon, hogy ha anyi sok köteleség utan a melyel hozád vagyon meg vetné ezt az utolso jeleit szeretetednek., e nekem nagy tiszteletemre vagyon és hogy ha ez a kéz a melyet néked nyujtok valoságal szerencsésé tehet, én a magamét abban fogom tartani. hogy annak urává tegyelek.
Ez a szája vallása. rákimának, a melyet a király nem merte volna tolle várni. olyan örömbe hozá., hogy az ö nagy öröméböl könnyü volt meg látni nagy szeretetét. nem is szolhata sokáig. hanem tsak a rakima kezén valo sok száz tsokokal mutatá meg szivének örömet, de ezen tselekedetekböl inkáb észre vévé azt rakima, mint a szoval felelt volna néki. és magais tsak nem hasonlo állapotban találkozék, réba pedig nem akarván továb halasztani. szerencséjének végben vitelét, azonal rendelést tett. a Ceremoniárol. a melyel meg akará koronáztatni rakimát, és arabiai királynénak kiáltatá, mindennek nagy örömére.
Azon idötöl fogvást az uj királyné. szüntelen valo hálákot ada a menyeknek. hogy a réba királyba, ö néki. mind férjet. mind gondviselöt, mind fiának atyát adot volna. és a király azon igyekezék.
(III. Mulattságos napok: 69)