aszonyt, annak szépségin valo tsudálkozását a szerelem követé, és noha az okoság az ellen akara állani, eleiben adván. hogy nem volna abban az állapotban.. hogy fel emelhesse szemeit arra a fejdelem aszszonyra. mind azon által indulattyának engedni kelleték. de hogy valamiben meg büntesse vakmerö hajlandoságát., magát örökös el titkolásra itélé.
Ez a fejdelem aszony valoságal leg szeb személy volt abban az idöben, de kemény szivü nem volt. és az ö nagy esze. könnyen meg üsmérteté véle. az ö szépségének hatalmát. ha szinte thibolt oly igen titkolá is magát. de észre vévé hogy mitsoda nyilal lötték volna meg ötet, és azon magában igen örüle. hogy olyat ejtet volna rabságában, a kihez szivében nem érzet semmi ellenkezöt., mind azon által. amely okok erölteték thiboltot hogy el titkollya magát. ugyan azon okokbol. a fejdelem aszony is fel tevé magában hogy el rejtené a maga indulatit. de az ö szemek el árulván öket, meg üsmérteték vélek. hogy egy mást szeretnék.
Mint hogy pedig anagy urak abban az idöben. igen hatalmasok valának. és egy más ellen gyakorta hadakoztanak, mint hogy pedig ponthiö grofnak leg több joszága volt. azért ö reája. leg többen is irigykedtenek. de thibolt az ö vitézsége és okossága által, oly igen meg szaporitá az ö tartományit. hogy minden szomszedi kezdének tölle igen tartani. és csendeségben hagyák birni minden joszágit.
Thiboltnak nagy hasznos szolgálati, nevelik vala a grofban hozája valo baráttságát. és a fejdelem aszszonyban, az ö titkos hajlandoságit. de mindenek felet thiboltnak egy igen szép gyözedelme, a melyet nyert az ellenségen, és a mely leg nagyob ditsöségére. és hasznára volt a grofnak. a melyért oly nagy örömel, és háláado szivel lett hozája. hogy az egész udvara. és az egész nép láttára meg ölelé ezt a vitéz iffiat, és nagy örömében arra kéré. hogy mondaná meg mivel jutalmaztassa meg szolgálattyát. és ha felit kérné is tartományinak, de szerencsesnek tartaná magát., ha valamiben meg mutathatná hozája valo hálá adását
Thibolt a ki mindeneket tsak azért igyekezet tselekedni. hogy méltó lehesen ahoz, a ki ért szive éget, ezen meg batorodván. a grof lábaihoz borula. azt meg vallá néki., hogy ö. a maga sorsával meg elégednék. mivel hogy olyan szerencsés volt. hogy ö érette mind hartzolt.
(III. Mulattságos napok: 80)