Két esztendöt töltének egy másal illyen nagy egyességben. és semmi öket meg nem háborittá, hanem csak, a, hogy nem volna maradékok, és noha az. az ö szereteteket meg nem gyengitette is. de ugy tettzet nékik hogy valami hejával volnának.
Az illen gondolatok nyughatatlanságban hozván thiboltot, fel tevé magában hogy spanyol országban a szent jakab Compostellájához menne. ugy mint szarándok. abban az idöben avitézek. nem ollyanok voltanak mint mostanában, az Istenhez valo buzgoságot. ugy meg akarták mutatni, valamint a bátorságokot, a mely mostanában együgyüségnek tettzenék.
Azért senki nem is tsudálkozék azon. hogy vitéz thibolt. Compostellában akara menni, de a fejdelem aszony nem akarván meg válni kedves férjétöl, maga is el akará oda kisérni, hogy véle együt mutassa bé imádságit. thibolt erre nagy örömel reá álla, a grof ponthiö pedig mindenekbe kedvit keresvén avejinek mindeneket a mi az uthoz kivántaték. el késziteté nagy czifraságal. és melléjek sok kiséröket rendele. és mint reménlé a grof rövid idö mulva. viszá valo téréseket. azért a butsuzás is keveseb szomoruságal mene végben.
El indulván tehát, semmi olyas dolog rajtok nem történt, mind addig még Compostellához egy napi járo földre nem érkezének, a hol thibolt meg állapodék. hogy meg nyugosztallya a fejdelem aszonyt., és egy vendég fogadoban meg hálának. más nap regel a fejdelem aszony, egy kevesé fáradton érezvén magát. thibolt minden tselédit. és kiséröit. elöre el küldé. hogy idöt ne vesztene. és tsak egy emberit tartá meg maga mellet.
A midön meg nyugosztalták volna magokot, meg indulának. de meg tudván hogy az erdöben veszedelmes hellyen kellene el menni, az emberét. a kiséröi után küldé, hogy egy részit viszá téritené, nehogy a fejdelem aszony egyedül látván ötet. meg ne ijedgyen, de az alat tsak halattanak az erdöben, és szerencsétlenségekre olyan utra találtak. a melyet nem üsmerték. és a melyet a tolvajok tsináltak volt. hogy reájok vigye az utozokot.
Thibolt meg tsalatkozván szerencsétlenségire. ezt a veszedelmes utat vevé eleiben. gondolván hogy az emberei azon jönének viszá, de tsak hamar észre vevé hogy el tévelyedet volna, mivel nyolcz
(III. Mulattságos napok: 82)