A fejdelem aszony mérgiben nem tuda mit tsinálni, hogy meg látá öket, azért hogy végben nem viheté szándékát. és el hagyván. a kardot, meg esküvék. a férjének, hogy keze által halna még meg
Thibolt semit sem felele fenyegetésire. igen nagy keserüségben lévén a szive.. hanem az embereinek mondá. hogy nyolcz tolvaj ütött volna reája. hármát közüllök, magok is látnák a földön heverni. és hogy a többi el szaladot a lovok dobogására, azután köntöst vett magára, a fejdelem aszonyt lora ülteté. és maga is lora üle, és Compostellában érkezének, de az uton nagy tsendeségben, és szomoruságban volt, mind egyik. mind a másik. azt is észre lehete venni. hogy a fejdelem aszony. mint ha meg tébolyodot volna elméjibe
Thibolt el érkezvén. a fejdelem aszonyt egy klastromba szálittá, és maga a templomba menvén. az oltár elött le borula. nem azal a szándékal. a melyel meg indult volt. hanem hogy a menyektöl anyi eröt kérjen. hogy el viselhese kegyetlen szerencsétlenségit.
Azután viszá térvén. a grof nagy örömel látá öket, thibolt pedig mindenkor azon volt hogy meg mutathassa a fejdelem aszonynak hozája valo szeretetét de látván hogy mindenek haszontalanok volnának. azt is észre vévé hogy éttzaka egy nagy kést dugogatna a melyel meg akarná ölni. azért különösön mene lakni. és tsak anyira mutatá hozája magát. a menyire gondolá hogy mások semmit észre nem vehetnek, annyival is méltób volt a szánásra., hogy mindenkor nagy szeretettel volt hozája.
Mind azon által a grof sajdítta valamít ebben a dologban, és el nem titkolhaták azt ö elötte. mivel thibolt. mindenkor. alatomban valo nagy keserüségben volt mindenkor; a fejdelem aszony is ritkán mutatá meg magát., a férjire. alig nézet. mindenkor halgatásban volt. mikor kelletet is szollani. a szókot nem rendel mondotta ki, egy szoval minden tselekedetéböl ki tettzet., hogy vagyon valami közöttök, a grof tehát tellyeségel meg akará tudni az okát ennek a változásnak. thiboltol
Thibolt sokáig nem akará meg mondani, de mint hogy olyan fejdelem sürgette arra, akinek mindennel tartozot, meg beszéllé néki adolgot mind egészen. és semmit sem hagya el, és azután olyan keserves szokal. tevé eleiben a fejdelem aszonyhoz valo szeretetit. hogy a grofnak meg esék a szive rajta. és boszonkodni kezde leányára.
Azután szánni kezdé thiboltot. kit is meg vigasztalá., meg
(III. Mulattságos napok: 85)