igérvén néki. hogy fog a leányával beszélleni. az iránt, hogy meg változtassa maga viselésit. mivel a tiéd oly okos. és oly mértékletes. hogy nem tsudálkozhatok azon eleget., a mi engemet illet. én azért köteleségel vagyok hozád, és mindeneket el követek. hogy a fejdelem aszonyt a maga köteleségire, viszá hozhassam, és reménlem hogy meg térvén vakságábol. azon szeretettel és tisztelettel lészen hozád. a melyet érdemel a te nemesi magad viselésed.
Ezekre a szokra meg ölelé ötet, és a fejdelem aszonyhoz mene. a kit is ülve találván. a fejét a kezére hajtotta. mint egy olyan személy. a ki mély gondolatokba vagyon., a leányok körülötte állottanak nagy tsendeségben., a grof inté nékik hogy menyenek ki, és más házban menének. egyedül maradván véle. mondá leányom miért nem vagy hozám nagyob bizodalomal. én aki anyiszor mutattam hozád. atyai szeretetemet., mindenkor ezekben a szomoru gondolatokba lészé, a melyet az egész udvarom tsudállya, én jól tudom minden szerencsétlenségidet. a te méltó férjed mindeneket meg vallot nékem. a melyen a szivem meg eset. de még inkáb meg eset a thibolt maga viselésin. aki nem vigyázván a te meg atalkodot haragodra, mind hozád. mind én hozám valo tiszteletit.maga elött viselte. a ki is semmiröl nem panaszolkodván azal meg elégedet, hogy magát meg oltalmaza ate igasságtalan haragodtol.
Ezekre a szokra a fejdelem aszony fel emelvén szemeit. nagy haragal a grofra., és irtoztato modon tekintvén reája. a melyért más akárki. az attyán kivül meg ijedet volna. tölle, mondá. hát thibolt meg mérte probálni. hogy ki nyilatkoztassa a titkot?
oh! leányom, más képpen beszély. egy olyan ember felöl. a ki tégedet mód nélkül szeret. és a ki nem tekénti igasságtalanságodot., se kevés okodot a haragra. szály magadban, gondold meg, mint szeretted férjedet, arra nem eröltettelek hogy el vegyed. és ate rajtad történt dolog. se szeretetit. se tiszteletit. meg nem változtatta. tartozol hozája lenni hálá adoságbol., azon szeretettel. és bizodalomal, erre ugy kérlek mint egy jó akarod. és mind parancsolom. mint atyád. és urad, ély az alkalmatoságal. a még szánakodásal vagyok hozád, tarts attol. hogy haragra ne ingerely. és minek utánna ugy bántam volna. mint atyád. ugy ne bánnyam veled mint örökös urad.
(III. Mulattságos napok: 86)