mondá néki., én meg mentettem életeteket,. és azt tudgyátok. hogy annak a kinek arra anyi hatalma volt, arra is lehet anyi hogy viszá tehet a veszedelemre. azért felellyetek meg nékem mindenre. arra pedig készüllyetek reá holnapig. akarom tudni neveteket, honnét valok vagytok, nemzettségteket, és hogy mitsoda tsudálatos dolog vezetet titeket ide. ha igazán meg feleltek. mindent várhattok kegyelmeségemtöl.
Thibolt nem mérvén reája vetni szemeit mind addig még a sultán elött valának., de különösön lévén véle. nagyon kezdé tekingetni. és a vékony fátyol által. szemiben tünék szépsége. és olyan indulatokat kezde szivében érezni, a melyeket nem érzet volt. a miolta el vesztette volt feleségit. a szerelem akarattya ellen fel gerjedvén szivében. és nagy tisztelettel kezdvén lenni ahoz a szép királynéhoz. a lábaihoz borula. és mondá. aszonyom nem a haláltol valo féltembe fogom néked elé beszélleni szerencsétlenségimet, mint hogy azok ollyan félék,, a melyekben én soha sem találhatok könnyebülést, azért, ha én nekem szabad volna az életemet meg röviditenem. mindent el követnék azért hogy el végezem. nem hogy még azt meg hoszabitanám. a te rajtunk valo szánakodásod meg mentette életünket, és ha azal valamely háláadásal lehetünk hozád. hogy szerencsétlenseginket néked elé beszéllyük, bizonyos lehetz a mi igaz voltunkban
A királyné igen nehezen tartoztatá meg magát. ezekre a hathato szokra. de eröt vévén magán. mondá néki. kely fel, mert a te sorsod engemet inkáb illet, és abban több részt veszek mint sem gondolod., a király tsak hamar bé fog jöni. menyetek ki, és semmi fogyatkozástok nem lészen. se semmitöl ne tarttsatok, a sok faradcságtok után nyugodgyatok és holnap meg tudgyátok parancsolatomot.
Ezekre szolittá egyik rab leányát. akiben egész bizodalma volt. mondá néki. saida. vezesd le öket, és tseleked meg a mit mondottam. arra inté néki. hogy el mehetnek, a kik is engedelmeskedének, és követék a rab leányt, ki mentekben pedig hallák. hogy a királyné nagy suhajtásokot tett. és ök is suhajtának. thibolt a kinek nehezen esék a királyné elöl valo ki menetele. nem álhatá meg hogy viszá ne tekintsen. és látván hogy a királyné a keszkenöivel törölné szemeit. ö sem türköztetheté meg magát a sirástol.
(III. Mulattságos napok: 90)