mind azon által azon atyai szeretetet érzet a királynéhoz. mint a melyet érzet volt az elött leányához. illyen sok féle gondolatokban tölték el az éttzakát. és viradtakor fel kelvén. a gyümölcsöt el készitték. várván a királyne parancsolattyát.
De nem kelleték sokáig várni, mivel a hü saida hozájok mene. és mondá. hogy a királyné hivatná öket. és vinnék fel a gyümölcsöt. a parancsolatot mindgyárt végben vivén, azon kivül is a belsö indulattyok. nagyon sürgeti vala öket.
saida bé vivé öket a királyne házában. és a gyümölcsöt. egy jáspis kö asztalra rakák, a sultánné czifra kereveten ülvén. igen drága öltözetben. a mely rakva volt sok számu gyémantokal. és az ábrázattya tsak félig volt bé fedve. a rabokra tekintvén. mondá nékik. el végeztéteké hogy mit felellyetek nekem. haszontalan volna elöttem valamit el titkolni. mivel jol tudom hogy kik vagytok., felely nékem grof ponthiö mutatván reája, és mond meg nékem, mi ók vezetet tegedet ide.
A grof azon el tsudálkozék hogy neviröl szolitták. és látván hogy semmit sem kellene el titkolni, meg beszéllé igazán minden historiáját. de a midön a leányárol kezde szollani, nagy sirása miat. sokszor félben kelleték hagyni beszedit. semmit el nem hagyván. azt is meg vallá hogy miképen vettette volna a tengerben. de oh’ mely rettentö keserü fajdalmakot nem szenvedtem attol a naptol fogvást., minden hozája valo szeretetem meg ujult szivemben. és száma nélkül kivánnám ez életre valo viszá jövetelét hogy had láthatná meg az én nagy fájdalmimot. azután elé beszéllé, hogy mitsoda fogadást tettek volt a szent földre. el menni, ót meddig voltak. onnet mikor viszá akartak térni. mitsoda szélvészbe voltak., a habok hogy vetették öket abban az országban. hogy estek rabságban, és hogy akarták öket meg ölni.
Ihon királyné a mit meg akartál tudni. ezek a mi nyomoruságink. de akár mely nagyok legyenek azok. immár azokot könnyebben el visellyük. mint hogy láttyuk, hogy azokban részt méltoztatol venni. a mint hogy a királyné. nem is szolhatot nagy sirása miat.
Nem titkolom el elötted mondá néki. hogy a te beszedid meg hatották szivemet, és igen szánom leányodot. a ki is mint hogy még iffiu volt. az elméje még viszá terhetet volna néki. és azö férjének nemesi
(III. Mulattságos napok: 94)