maga viselése, viszá téritette volna hivatallyára. a mennyek meg büntették kegyetlenségedet már most haszontalan erröl többet szolni. de azt mond meg nékem. mi képpen tekintened azt a fejdelem aszonyt. hogy. ha valamely tsuda által el kerülte volna a halált. oh mondá a grof. ugy tekinteném. mint egy olyan atya. aki egész életét tsak arra forditaná. hogy ötet boldogá és szerenesésé tehesse. hát te mondá thibolt.ak. a kinek bövségel folytak könyvei le az orczáján. szeretnédé meg ugyan azon feleségedet, meg botsátanádé neki esztelen tselekedetit. viszá adnádé néki szivedet. egy szoval szeretnédé most ugy mint az elött, királyné felelé thibolt. tsak az ö jelen valo léte. tehet engem boldoggá.
Öleld meg hát ötet. mondá a királyné. magához szoritván. és fel fedvén egészen az orczáját. most látod szerencsétlen feleségedet. ez a te leányod futván az attyához. a ki ért anyi köny hullatást ejtettel, üsmerd meg uram ötet, és meg üsmervén, hozaja valo szereteted azért meg ne kisebedgyék.
Ki mondhatná ki örömeket ezeknek az uri személyeknek. az ö szemek akor kinyilának. és meg üsmérék ki feleségét, ki leányát, thibolt.lábainál lévén, kezeit tsokolgatá. és köny hullatásival öntözé. a grof az ölében tartván. egyebet nem mondhata, leányom. édes leányom, az iffiu grof a köntösét tsokolgatta, saida mind ezeket nagy álmelkodásal látván, nem lehete hogy ne sirjon.
Végtire az álmelkodásnak. és ennek a néma beszédnek vége lévén. a szeretetnek, és a termeszetnek nyelve meg nyilék. a szép királyné ujontában meg ölelé thibolt.t. és meg ujitá hozája valo szeretetit. az el végezvén az öttsét. az iffiu grofot meg ölelé és noha nem üsmérte. mind azon által. nagy atyafiságos szeretetit mutatá hozája.
Mind ezek egy kevesé meg tsendesedvén. akirályné mondá. már most ideje vagyon hogy elé beszéllyem én is az én historiámot, most a sultán., a hadakozásra valo készületben foglalatoskodik. és szabadoson beszélgethetünk, nem tarthatunk attol hogy háborgassanak. akor le ültetvén öket. és saida az ajton kivül álván. hogy vigyázna, a szép királyné eképpen kezdé beszédit, tekintvén a grof ponthiöra
(III. Mulattságos napok: 95)