orvoságokot adának, hogy az életre viszá hozhassanak. látván hogy igen használna orvoságok, és valamely szépséget is sajditván bennem. el végezék magokban hogy el adgyanak, mint hogy nem találtak más gazdagságot a hordoban
Ugyan ebben a szándékban is megyünk most áfrika felé. hogy pálmeriában érkezvén. ót a sultánnak el adgyanak tégedet, mondá az a szép leány. vagyon már hat holnapja hogy gallia ország szélyiröl el loptak engemet., ugyan azon szándékal. de aszonyom elöre el látom hogy a te szépséged meg ment engemet a sultán ölelgetésitöl. de mint hogy elnem kerülhetem arabságot, kérlek azon, hogy had ne válaszanak el engemet tölled., a palméri sultán meg fog tegedet venni, minden bizonyal. tselekedgyed azt., hogy had vegyen meg engemet is veled együt; had visellyem a rabságnak lántzát melletted.
A szivem meg esék ennek a leánynak szavain. és az igen nagy könyebségemre lévén. hogy hazámbéli leány volna mellettem, meg igérém néki, hogy akár mitsodás sorsom lenne., de abban részesülne. mind azon által. amit nékem mondot volt, azon igen kezdék nyughatatlankodni. és izenék annak a ki elsö volt a hajoban. hogy kérem. ne sajnálya hozám jöni.
Mindgyárt azon kezdém el beszédemet, hogy meg köszöném néki hozám valo gondviselésit., és biztatni akarván ötet ajutalomal. az igérém néki hogy több jutalmat venne. mint sem gondolná. ha galliának a széllyin ki tenne engemet, azt felelé reá. hogy nem kételkedik a jutalomban. se abban hogy nagy familiábol valo nem volnék., de nem követheti ebben szándékját. eleget tévén kérésemnek, mivel számot kell néki adni mindenröl. a több társainak, a kik is el tekéllettek magokban hogy engemet el adgyanak. a leányal együt. a palmériai sultánnak, a nékik bizonyos nyereség volna, az én igéretem. pedig nékik bizonytalannak láttzik lenni. és nem akarván többet beszélleni velem, a többi társaihoz mene.
Lehetetlen vala meg változtatnom szándékát. és el kelleték magamot hagyni arra, a mire rendeltettem volt,. mentöl inkáb kezde az elmém helyre jöni, annál nagyob szeretetet kezdék érezni fejdelmemhez. minden részeit érezvén nyomoruságomnak, mértekje nem lett volna az én keserüségemnek. az én iffiu társamnak. okos. és vigasztalo beszédi nélkül, a kinek akár mely nagy gondgya volt is reám, de nagy lankadságban esém. a melyen a kereskedök meg ijedének. tartván
(III. Mulattságos napok: 97)