regel, délben. és estve, a mint ezt láttyuk Danielnél. vala pedig egy sántán születet ember, a kit minden nap a templom kapujához vitték. a melyet szép kapunak nevezték. hogy alamisnát kérhesen mind azoktol kik az ur házában mentenek, Ez az ember. látván pétert, és Jánost, a Templomba bé menni, kéré öket, hogy adnának néki valami alamisnát, Péter mondá néki, néz reánk, a koldus reájok nézvén, gondolá hogy valamit adnának néki, de Peter mondá néki, nékem se aranyom, se ezüstöm nintsen, hanem, a mim vagyon, azt adom néked. A názareti Jesus kristusnak, nevében kely fel, és járj, és meg fogván a jóbb kezét, fel álittá, és azon orában a sánta lábaira álla, és járni kezde, és bé mene vélek együt a templomba. ugralván, és ditsérvén az Istent.
Mindenek láták azt az embert, meg üsmérék, és tsudálkozának rajta, és mint hogy pétert, és Jánost, kezeknél tarttya vala, a nép körül fogá öket a salamon folyosojában, akoron Péter mondá anépnek, hogy nem a maga erejével gyogyitotta volna meg azt a sántát, hanem akristus Jésusnak erejével. akit ök meg veték. pilatus kezébe adák, és halálra itélteték, akit is az Isten meg ditsöitette, és halotaibol fel támasztotta, hogy ö maga, és atöb Apostolok annak bizonyságí volnának, mind azon által Atyám fiai, mondá nékik, tudom, hogy ti, és a ti tanáts uraitok, azt tudatlanságbol tselekedtétek, és az Isten azt meg engedte. hogy az jövendölések bé tellyesednének, a melyek meg mondották hogy a kristus halált fog szenvedni, tarttsatok tehát penitentziát, és térjetek meg, ugy hogy ati vétkeitek el töröltessenek, mivel az Isten, azért küldötte néktek az ö Fiát. és azért támasztotta fel, hogy meg térjetek, és örök
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 502)