közönséges nép közül valok, el álmélkodának beszédeken., a meg gyogyult sánta elöttök lévén, a ki több volt. negyven esztendösnél. valoságos bizonysága volt atsudának. atanáts ki küldvén öket. hogy végezhesen, mondák magok közöt, Imé ezt a tsudát az egész jérusalem tudgya, magunk sem mondhatunk semit is az ellen., mit tsinállyunk azokal az emberekel.? tilttsuk meg nékik fenyegetésel. hogy ezután ne beszéllyenek senkinek is a Jesus nevében. az után bé hivaták öket. és elejekben adák ezeket, de Péter, és Janos, azt felelék nékik, itéllyétek el magatok, ha az igasságosé, hogy inkáb engedelmeskedgyünk néktek, mint sem az Istennek, és ha leheté a mí töllünk, hogy bizonyságot ne tegyünk arrol. a mit láttunk. és hallottunk. azután el botsáták öket. nagy fenyegetésekel

A mídön viszá tértenek volna házokhoz, meg beszellék atöb Apostoloknak, és tanitványoknak hogy mi történt volna vélek, akoron egy szivel lélekel. fel emelvén szovakat, imádkozának, halákot adván Istenek, hogy szolgait meg segitette, ditséretet adának az ö véghetetlen hatalmaságának, aki haszontalaná tészi a királyoknak és a hatalmasoknak ígyekezeteket. kik a kristusnak, az ö Fiának birodalma ellen akarnak állani, azon kérék azután hogy adá meg Apostolinak, az erönek lelkét, hogy meg vethessék a fenyegetéseket, és a vélek valo roszul bánásokot, amidön imádsagokot el végezék, a ház a melyben valának meg rendule. és ujontában bé töltetének szent Lélekel, és uj bátorságal kezdék hirdetni az Isten Igéit.

Josef, akit Barnabásnak is nevezték, az az, vigasztalás fiának, elévita lévén, Cyprus szigetiböl valo volt, ebben az idöben adá el. holmi joszágát, Cyprusban, vagy

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 504)


Előző oldal | Következő oldal