ahitet. ahivek minyájan egyenlö lélekben valának, a templomban, a salamon folyosolyaban esze gyülekeznek vala. senki mások közül, nem meré magát esze elegyiteni vélek, de a nép nagy ditseretet ád vala nékik. atsuda tételeknek ereje igen nagy vala az Apostolokban, fö képen szent péterben. ugy anyira, hogy a betegeket kí tették az utzákra, hogy a midön péter ót el menne, leg aláb az ö árnyékja. had fedeze bé öket. és gyogyittsa meg, a környül lévö helyekböl is Jérusálemben viszik vala abetegeket, és egéségesen térnek vala visza. az ördöngösök, meg szabadulnak vala agonosz lelkektöl
Akoron a fö pap kaifas, és azok a kik véle együt saducéusok valának, meg boszonkodván azon. hogy látá az Évangyéliumnak gyarapodását. meg fogaták az Apostolokot, és meg kötözteték, de az ur Angyala. éttzaka ki nyitta atömlöttz ajtait. ki vivé öket atömlötzböl, bé zárá az ajtokot, és mondá nékik, eredgyetek a templomban. és predikályátok bátran azt a tudományt, és a mi az szövettséget illeti. atemplomban menének tehát még jó hajnalban, és predikálani kezdének. Azonban pedig a fö pap. esze gyüjtvén atanátsot, az Apostolokért külde atömlötzben. a tisztek a tömlötzben menvén. ót nem találák az Apostolokot. a fö paphoz viszá térvén mondák néki, a tömlötz ajtaját, jól bé zárva találtuk. az örzöket az ajto elöt. de az ajtot meg nyitván. senkit nem találtunk atömlötzbe. a midön ezeket beszélnék, és tsudálnák hogy hová lettek volna az Apostolok. tudtára adák a fö papnak, hogy azok az emberek a templomban volnának. és a népet oktatnák, akoron atemplom örzö fö tiszt az örzökel a tanátsban
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 506)